Olvasóinktól

Balogh István (Szolnok): Az Árpád-év döbbentett rá ismét arra a sajnálatos tényre, hogy ma az országban egy nemzeti évforduló megünneplése nem magától értetődő dolog. A honszerző fejedelem halálának 1100. évfordulóján a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány emléktúrát szervezett. Vereckétől kiindulva korhű öltözékben és felszereléssel lóháton járták végig hazánk tájait. Az út során semmilyen fennakadás nem volt, kivéve Budapestet. A résztvevők úgy gondolták, az Árpád-kultusz kiemelt helye a Hősök terén álló honfoglalási emlékmű. Szerettek volna egy rövid főhajtásra megállni Árpád és vezértársai szobrai előtt. Nem tehették, mert ez a lehetőség nem adatik meg bárkinek. Előre benyújtott kérelmüket olyan indokokkal utasították el, hogy a tíz-egynéhány ló patkója fölvágja, jóvátehetetlenül károsítja a tér kövezetét. Ha a Hősök terén veszélyt jelent a környezetre néhány lovas csendes ottléte, miért nem okoz gondot a tervezett nemzeti vágta a maga jóval nagyobb felhajtásával?

Péter Béla (Budapest): Lapjuk július 7-i számában a Papp-bizottság jelentéséből a következőket idézték: „A Fidesz-nagygyűlés befejeződött, és a Kálvin tér irányába mennek el a normális és tisztességes emberek.” Az október 23-i nagygyűlés napján a rádió tájékoztatása alapján a metró az Astoria megállójánál nem állt meg, csak a Deák Ferenc téren. Így innen gyalog mentem az Astoria megállójához Orbán Viktor beszédének meghallgatására. A beszéd befejezését követő egy perc múlva visszaindultam a Deák tér felé, hogy a metróval haza, Budára menjek. A gyalogjárdán velem együtt sokan igyekeztek a Deák tér irányába. A Madách téren ezután a közlekedési lehetőség megszűnt, mert sokan jöttek a Deák tér felől és sokan a Kossuth Lajos utca felől. Ugyanakkor az úttesten felvonulók érkeztek a Kossuth Lajos utca irányából a Deák tér felé haladva. A járdán már nem tudtam közlekedni, mert a Deák tér irányából érkező rendőrök és az úttesten közlekedő felvonulók összecsaptak. A rendőrök verték az úttesten levő felvonulókat, és könnygázgránátokat dobáltak, amelyek szaga engem is elért. Visszafordultam tehát az Astoria felé, de haladni alig tudtam, mert rengetegen érkeztek a nagygyűlésről a Deák tér felé. Kínkeservvel átküzdöttem magam a felém érkező gyalogosokon, és sikerült a Kossuth Lajos utcán és a hídon gyalogosan átjutnom a Budán közlekedő villamoshoz, amely elvitt a Moszkva térig. Ez a történet, amelynek szenvedő alanya voltam. Én nem adtam jelét, nem panaszoltam jogos sérelmemet sem a sajtónak, sem a rendőri szerveknek. De hogy engem marasztaljon el a Rebisz-jelentés, amely szerint én nem „normális és tisztességes” ember vagyok, mivel a nagygyűlés befejezése után a Deák téri metróállomás igénybevétele útján akartam mint békés járókelő hazamenni és nem felesleges kerülővel a Kálvin tér irányába – ez felháborító. Egyébként roppant sajnálom, hogy az enyhén szólva kifogásolható rendőri intézkedéseknek egyik okozója voltam.