Putyin olimpiája

Jött, elbűvölt és győzött! – kezdi az orosz elnök fellépésére utalva a guatemalai NOB-kongresszusról szóló tudósítását az ismert latin mondás parafrázisával a Times. Vlagyimir Putyinnak kétségkívül elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Szocsi kapta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. A fekete-tengeri üdülőhely győzelmébe Oroszország beleadott apait-anyait. Az orosz társadalom és politikai elit egy emberként sorakozott fel a személyesen Putyin vezérelte projekt mögé, magától értetődővé téve, hogy az állam szédítő összeget, 12 milliárd dollárt invesztál a fejlesztésekbe. Szocsi költségvetése nyolcszorosa a Salzburg és duplája a Pjongcsang által tervezetteknek.
Ez a győzelem azonban Oroszországnak minden pénzt megért. A siker ugyanis az elmúlt hét évben végbement stabilizáció, a gazdasági növekedés olyannyira várt nemzetközi elismerése, amely helyrebillentheti az oroszok önértékelését, jelentős mértékben csökkentheti a néha nem is teljesen alaptalanul a néplélekben megbúvó üldözési mániát. Különösen fontos ez azután, hogy Peking olimpiát, Kijev pedig foci Eb-t rendezhet. Az ilyen, szimbolikus térben aratott győzelmek elengedhetetlen feltételei a nagyhatalmi létnek is. Ma már az erős hadsereg, a nukleáris ütőerő, a gazdasági teljesítmény, a tudományok és művészetek terén elért eredmények mellett szubjektív tényezők is meghatározzák egy ország státusát. Oroszország az első nagy lépést e tekintetben azzal tette meg, hogy tavaly a G8 soros elnöke volt, egy olimpia sikeres megrendezése azonban a civil szférában is erősíti az elismerést. Szocsi sikere ilyetén módon hatalmas lehetőség a Szovjetunió szétesését követő hosszú agónia után talpra álló Oroszország számára.
E győzelem azonban nem csak Oroszország, mint állam imázsát erősítheti a nemzetközi porondon. Elvitathatatlan, hogy mindez az orosz elnök személyes sikere is, amely megsokszorozza Putyinnak az ország vezetőjeként az állam, a gazdaság talpra állításában, és nem utolsósorban nemzetközi elismertetésében szerzett érdemeit. Az otthon eddig is közel 80 százalékos népszerűséggel bíró Putyint e győzelem oly mértékben erősíti meg, hogy egyes vélemények szerint immár végképp nem kérdőjelezhetné meg senki, ha az alkotmány módosításával egymás után harmadszor is indulna az elnöki székért. Szocsi befutását elemzők annyira Putyin személyes sikerének, az általa nyújtott garanciáknak tulajdonítják, hogy ebből a következtetéseket levonva immár még biztosabbra veszik legkésőbb 2012-es visszatérését a Kremlbe. Szinte elképzelhetetlennek tartják, hogy valamilyen formában ne ő irányítsa a kiemelt nemzeti projekt előkészületeit. Mint a Kreml iránti elfogultsággal igazán nem vádolható Vedomosztyi is fogalmaz, „Putyin velünk marad, hiszen kell valaki, aki normálisan megnyitja és bezárja majd a 2014-es olimpiát”. A siker tovább javíthatja a Kreml-párti erők, elsősorban az Egységes Oroszország választási pozícióit is.
Oroszországnak a Szovjetunió felbomlása utáni talán legnagyobb elismerése a Putyin-rendszer – ahogy a Times fogalmaz, az állam által ellenőrzött, kormányzati csinovnyikok által vezetett megacégek és a Kreml iránt elkötelezett oligarchák hálózata, a Russia Incorporated – hatalmas sikere is. Az orosz üzleti szféra ennek megfelelően jelentős mértékben igyekszik hozzájárulni a szocsi olimpia sikeréhez. A Gazprom például 375, Vlagyimir Potanyin bankja, az Interrosz 262 millió dollárért épít síparadicsomot, Oleg Gyeripaszka pedig másfél milliárdot fektet az új nemzetközi repülőtér és az olimpiai falu építésébe.