Szép volt, fiúk! Nemrégiben gyönyörű szép felvezetéssel, indoklással megszüntettetek tudomisén hány MÁV-szárnyvonalat, azzal, hogy az nem gazdaságos, ráfizetéses az államnak, megoldható másképpen is a közlekedés, meg aztán ott a Volán.
Az, hogy az ország erre azonnal felháborodott, őket nem zavarta. Ez a „reform” része.
Közben eltelt egy szűk esztendő, s kiderült, mert ki kellett derülnie, hogy ez egy kapitális marhaság, íróasztal mögött ülő, nagyformátumú emberek elképzelése az ország többségének életéről.
Most odáig jutott a dolog, hogy esetleg visszaállíthatnak egy-két szárnyvonalat. Újabb megszüntetésekre azonban bizonyosan nem kerül sor. A felszámolt vonalak vágányainak jelentős részét egyébként elvitték. Az egyik brigád fölszedte, földarabolta, a másik meg elszállította. Szegény Baross Gábor forgolódna a sírjában. (Ő tervezte és valósította meg a kiegyezés éveiben a magyar vasútvonalrendszert.)
A mostani reformerek azonban fütyültek az óriás elődre. Eldöntötték maguk között, hol halad majd ezentúl a Magyar Államvasutak.
Ebben az országban mindent eladnak. Nemcsak azt, ami mozdítható, azt is, ami mozdíthatatlan. Kupecország lettünk. Tudják, miért csak az év utolsó napjára ígérte lemondását Kóka gazdasági miniszter? (SZDSZ-pártvezér még marad.) Hogy azt a falatnyit, ami még maradt ennek a nemzetnek a tulajdonában, azt is kalapács alá rakhassa.
Ezekre szavazott az ország fele (én nem).
Fabrice Leggeri
Von der Leyen tekintélyuralmi rendszert épített ki
