Vétek

k ö n y v e s h á z

Nyolc történetet tartalmaz Alice Munro neves kanadai írónő második magyarul megjelent kötete. Kívülről nézve érdektelennek tűnő sorsokat, életeket ismerünk meg belőlük, mégis mindegyik mélyén ott lappang valamilyen csöndes tragédia. Elrontott házasság, beteljesületlen szerelem, elhidegült, elvesztett gyermek. Leheletnyi, titokzatos történetek ezek, amelyek asszonyi lelkekben zajlanak, miközben a szereplők prózai módon tesznek-vesznek, utaznak, vacsoráznak, múltjuk sorsfordító eseményeire vagy épp az ilyen lehetőségek elmulasztására emlékeznek. A csattanós befejezés, a rejtély feloldása pedig elmarad. A több szemszögből láttatott és több idősíkon zajló esemény általában nem is konkrét történet.
Mert mi is zajlik mondjuk a Vétkek című elbeszélésben? Szinte csak annyi, hogy egy házaspár, Laura, a lányuk és Delphine, a számukra félig-meddig idegen szállodai alkalmazott egy éjszaka kiautózik a város szélére holmi hamvakat szétszórni. Ezek után „visszanézünk” az előzményekre, főleg a tizenegy éves kislány szemszögéből, és megtudunk fontos apróságokat: a szülők a lakásukban őrzik előző gyermekük hamvait, akit balesetben veszítettek el az anya hibájából; az újságíró apa hallani sem akart újabb gyerekről, nehogy ismét káosz legyen otthon, amely akadályozná munkájában; Delphine, aki fiatal korában örökbe adta házasságon kívül született kislányát, kiderítette (vagy legalábbis úgy hiszi), hogy Laura az, és szeretné magához édesgetni. Ennél többet, vagyis a lényeget nem mondja el az író: a meghalt vagy az élő Laura a házaspár igazi gyermeke? Kinek borzalmasabb az igazság: a házaspárnak, aki ismeri, vagy Delphine-nek és Laurának, akik nem győződhetnek meg róla, de a gyanú életre szóló tüskéje maradt a lelkükben? Véget ért egy történet, vagy csak most kezdődik?
Az igazság és a hazugság, a sors és a véletlen efféle kettőssége érhető tetten a többi Munro-novellában is. Amint a könyv fülszövegében olvashatjuk: „A főhős egy-egy idős asszony, egykori későn érő, a környezetéből kiemelkedni vágyó lány, aki valamilyen véletlen hatására vagy tudatosan tér vissza a múltjához – gyakran a konkrét földrajzi térbe is –, hogy felidézze, megértse, feldolgozza, ami vele vagy a körülötte élőkkel történt.”
(Alice Munro: Csend, vétkek, szenvedély. Park Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára: 3000 forint.)