A fasiszta ördög

Náciveszély van. Ezt a következtetést vonhatja le a magyar sajtó híradásaiból, kommentárjaiból a gyanútlan médiafogyasztó. Már ha van még ilyen, hiszen sokadszorra kiált farkast a baloldal. Aztán hol az derül ki, hogy az aktuális náciveszély csupán egy zavaros egyetemista lány magányos mutatványa; hol az, hogy Bánó Andrásék játszadoznak a technikával; hol egy cigány fiú szúr le egy másikat a spontán vizionált szkinhedtámadás helyett. A felelős persze mindig a jobboldal, így, minden árnyalás és distinkció nélkül. Ma azonban, amikor a gyurcsányi kormányzásnak csak nem akarnak mutatkozni az első kézzelfogható, a kormányzottak számára is érzékelhető eredményei, falra festhető fasiszta ördögre nagyobb szükség van, mint valaha.
Állítsák meg a náci eszmék hazai híveit! – ordította tegnap címlapján a Blikk, mintha legalábbis küszöbönállna a „neonyilasok” hatalomátvétele. Aki a radikális Jobbik által támogatott Magyar Gárda életre hívásának hírére reális veszélyként számol ezzel, az vagy sanda politikai céllal manipulál, és hisztériát kelt, vagy a joguralom halálát hirdeti. Meglehet mindenkinek a véleménye a kezdeményezésről, ami magán viseli a magyar jobboldalról a hatalompárti nyilvánosságban rajzolt karikatúra minden vonását. Ám nem kétséges, ha az új szervezet szembehelyezkedik az alkotmányos renddel, mondjuk, félkatonai alakulatként magához vonná az állami erőszakszervezetek jogosítványait, akkor a jogállam képes véget vetni e tevékenységének. Ha már ebben sem bízunk, tényleg dobjuk rá az utolsó rögöt is alkotmányos rendszerünk koporsójára.
Helyes tehát, hogy a Fidesz az intézményekhez utalja az ügy jogi megítélését. Elhatárolódnia, egyoldalú gesztust tennie pedig már csak azért is felesleges, mert a baloldal vádaskodásának ezzel sem vethetne véget. A demokratikus ellenzék elleni gyűlölet egyenes arányban növekszik a koalíció sikertelenségével. Az MSZP–SZDSZ-kormány melletti érvek olvadása a ráción túli világba löki a maradék híveket: két hete az úgynevezett Magyar Narancs szerkesztőségi cikkének szerzője bevallotta, a gondolatára is kirázza őket a hideg, hogy a Fidesz új szavazói csoportokat megcélzó törekvése esetleg sikeres lehet.
A Magyar Gárda körüli sikoltozást mégsem lehet ennyivel elintézni, hiszen most nem kizárólag a baloldal szokásos tematizálási, figyelemelterelési kísérletéről van szó, mint például az újra elővett ügynökügyben. Valós társadalmi igényt, a rend iránti természetes vágyat lovagolja meg a kezdeményezés. A Jobbik közeli alakulat a tekintélyét vesztett közhatalom, a széteső állam és a morális válság keltette vákuumba szeretne bemasírozni. A honvédség lényegében megszűnt (leszámítva a külföldön állomásozó egységeket), a rendőrség hitelességi és szakmai válságban. Az országot rég ellepték a különféle magánbandériumok; többségük nyilván tiszteli a jogot, némelyikük hagyományos állami feladatokat is átvesz, egyesek pedig a politikai korrektség jegyében olykor agyonvernek egy fradistát (Simon Tibor). Eközben az ország bizonyos pontjain csak saját felelősségére autózhat a honpolgár, akit akár a semmiért is meglincselhetnek. Hol válság van, ott válság van.
A Fidesz még adós az európai mintákat (Sarkozy!) követő, konzervatív rendpárti programmal. Ez lenne a méltó válasz a „honmentő” akciókra és a közbiztonságot hovatovább szintén az öngondoskodás körébe utaló állami vircsaftra. Egy ilyen program valóban megszólítaná az új többséget. A többség ugyanis nem fasiszta, csak rendet akar.