Az agyagölő dala

– stílusparódia –

Mi pányván sikáljuk a rézsutot,
a kosz a levesünkbe harap,
mi munka nélkül dolgozó kis férgek,
mi lesz velünk majd Hitler alatt?

Mi Mussolinit félrenéztük szépen,
még öntudatlan éhkopp a világ,
a szajhák bordélyházba szöknek,
a fasizmus, az már nyíltan zihál.

Gyerekek, ha rabló-pandúrt játsztok,
vigyázzatok, ki az élre tör,
mert kikapcsolja gondolkodástok,
és elhiszed, a nép hatökör.

S kisleányok, hogyha süttök-főztök,
s egy bajuszos bácsi szalutál,
ne vakítson a kétsoros öltöny,
„előbb a has jön, aztán a morál!”

Mi, német, egyszerre és szépen,
a Rend a mi erős fegyverünk,
mi mindent túlkapással végzünk,
mindegy, hogy jobbra
vagy balra megyünk.

Én vagyok már csak egyedül érted,
Bertolt Brechtnek hívjál ezután.
Én összefüggőn látom,
mit te nem látsz,
hogy csak verejték
vagy a burzsoá nyakán.

A profit az osztálytőke éke,
de Hegel már más volt Marx alatt,
és Engelst Sztálin nem úgy nézte,
mint Lenin, ki új úton haladt.

Mert farakásból nőhet csak
a zsombék,
s az együgyű az még nem egyszerű;
s ha a bonyolultat egyszerűen
mondom,
csak az sikkad el, ami ésszerű.

Hivatkoznak rám majd valahányan,
és követőmnek mind csak ő akar,
hát volt egy ilyen
proletkultos részem,
s ez ma még vihar,
holnap csak zivatar.

S holnapután – talán
– már derültséget is kavar.
?!