Csak Campbell tudta, hogy ő nyert

Pars Krisztián az utolsó sorozatban nagyot dobott az oszakai atlétikai vb kalapácsvető-döntéjében, de ahhoz sajnos nem elég nagyot, hogy a nyolcadik helyről a remélt dobogós pozícióig rukkoljon előre. A szombathelyi versenyző, akárcsak az athéni olimpián, ezúttal is az ötödik helyen zárt. A vb harmadik napján a női 100 méteres döntőben a győztes alig több mint tizenegy másodperc alatt futotta le a távot, ám amíg az újdonsült világbajnok személyére is fény derült, hosszú percekre volt szükség.

Atlétikai versenyeken a kalapácsvetés rendre a program elejére kerül, amikor a pályán még nincs nagy nyüzsgés, mert a legveszélyesebb versenyszámról van szó. (Bár az idei római Golden League-versenyen egy eltévedt gerely is majdnem tragédiát okozott.) S ez újfent bebizonyosodott, az első sorozatban ugyanis a szlovák Konopka kezéből elszálló kalapács átszakította a védőhálót. Nagy szerencse, hogy a további légi útja után nem talált el senkit. A malőr idején Pars Krisztián már túl volt az első dobásán, 78,29 méterrel kezdett, aztán 79,49-cel, majd 79,55-tel folytatta. Három sorozat alatt a szlovén Kozmus (82,12), a fehérorosz Gyevjatovszkij (80,95), a szlovák Charfreitag (80,93), a japán Murofushi (80,38) és a lengyel Ziolkowski (80,09) jutott 80 méter fölé, de a tizenkettőről nyolcra redukálódó mezőnyben a hetedik helyen Pars is ott volt. A fehéroroszok másik klasszisa, a címvédő Tyihon két elrontott kísérlettel nyitott, s ezután a 79,35-tel nyolcadikként éppen csak becsúszott a folytatásba. Pars negyedikre 79,63-ra javított, de a dobogóhoz nem került közelebb, az ötödik sorozatban pedig csak 77,29-et ért el, s ekkor már visszacsúszott a nyolcadik helyre. Továbbra is Kozmus vezetett, az ötödikre 81,60-ra javító Charfreitag előtt. A hatodik sorozat azonban átírta a sorrendet, mert a megtáltosodott Tyihon 83,63-ig vágta a kalapácsot, és ezzel az oszakai aranyérmet elhúzta az utolsóra szintén nagyot dobó Kozmus (82,29) orra elől. Pars is megemberelte magát, 80,93-as dobással zárta a versenyt, az ötödik helyen kötött ki, éppen az előző két olimpia bajnoka, Murofushi és Ziolkowski előtt. Sajnos Tyihon, Kozmus, Charfreitag és Gyevjatovszkij mögött, így a remélt éremszerzés nem jött össze…
– Örülök, hogy résztvevője lehettem ennek a fantasztikus döntőnek, de sajnálom, hogy nem sikerült előbb 80 m fölött dobni. A bal combomban éreztem egy kis fájdalmat, ezért nem tudtam rendesen forogni, csak a legutolsóra. Ez talán egy métert is kivett a dobásokból. Ha mondjuk harmadikra tudtam volna 80 fölé kerülni, s azon fél métert javítani, akkor lett volna esélyem az éremre. De talán még nem is volt ilyen erős döntő, heten kerültek 80, négyen 81 fölé. Meg kell becsülni egy világversenyen az 5–6. helyet is; végre tudtam a fináléban 80 fölött dobni. Huszonöt éves vagyok, egy kalapácsvető innentől érik be, jövőre javítanom kell az olimpián, aztán a következő vb-n meglehet az érem – nyilatkozta az MTI-nek Pars Krisztián, aki 81,40-nel negyedik volt az idei világranglistán, így mindenképpen éremesélyesnek számított.
A tegnapi programban érdekelt további két versenyzőnk közül Petráhn Barbara a női 400 m elődöntőjében hetedikként ért célba futamában, 52,12 mp-cel összesítésben a 22. lett, Vári Edit 100 m gáton 13,28 mp-cel kiesett az előfutamban, a végelszámolásnál a 29. helyen kötött ki. Ami a további döntőket illeti, a férfiaknál 10 ezer méteren az etióp Kenenisa Bekele (27:05,90 p) sorozatban harmadik vb-aranyérmét gyűjtötte be, hármasugrásban meglepetésre a portugál Évora (17,74 m) győzött, a nőknél pedig 3000 m akadályon az orosz Volkova (9:06,57 p) nyert. A hétfő nagy kérdése azonban az volt, melyik hölgy lesz 100 méteren a leggyorsabb. S hiába ment le a döntő, a válaszra még percekig várni kellett. Eleddig olimpián és világbajnokságokon sem esett még meg, hogy a 100 méteres síkfutás döntőjében mindössze egyetlen századmásodperc válassza el a győztest a harmadik helyezettől! A televíziós ismétléseken annyit szabad szemmel is lehetett látni, hogy a célba érkezés után már csak kétesélyes a „meccs”, de hogy a jamaicai Veronica Campbell vagy a címvédő amerikai Lauryn Williams nyert-e, a célfotó kiértékeléséig rejtély maradt. S utána Campbell ünnepelhetett: „Amikor a célfotó elemzésére vártunk, már akkor is éreztem, hogy én nyertem. Remekül rajtoltam, jól sikerült a hajrám, ezért biztos voltam a sikeremben” – árulta el az újdonsült világbajnok, akinek a hivatalos időeredménye 11,01 másodperc. Williamsnek ugyanennyi csak ezüstérmet ért. „Bár kikaptam, büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ennek a történelmi jelentőségű döntőnek” – szögezte le az amerikai. A harmadik helyen záró honfitársnője, Carmelita Jeter örömében sírva fakadt: „Nagyon boldog vagyok, életem legnagyobb élménye volt a mai finálé. Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni.”
Ezzel még vagyunk így néhányan.