Fiesta

A spanyolok boldog emberek, irigylésre méltóan azok. Országukat három tenger mossa, a nap süt rájuk, a természet ontja nekik kincseit, ők maguk pedig örök ünnepben élnek. Spanyolnak lenni tehát annyit jelent, hogy az élet szép. Ezt az elején leszögezhetjük. A helyzet persze ennél bonyolultabb, hiszen a spanyol is éppen olyan, mint a többi nép, történelme tele dicstelen és dicső emlékekkel, nyolc évszázados elnyomatással, majd világhatalmi büszkeséggel – voltak idők, amikor a spanyol armada hajói hetente arannyal színültig érkeztek meg az anyaországi kikötőkbe –, polgárháborúval, pusztulással és újjáéledéssel.
Műtörténeti kincsekben a spanyol a leggazdagabb, állapítja meg Móra Ferenc: „Neki tatár helyett, török helyett arabja volt, nem is egy-kétszáz esztendeig, hanem nyolc századon keresztül. Igaz, az arab nem pusztító nép volt, hanem építő, de azért a megőrzés dicsősége mégiscsak a spanyoloké. Ami szép volt, azt nem verte szét csak azért, mert az ellenség hagyta ott. Pártját fogta, megbecsülte, fönntartotta, ha római csinálta, ha zsidó, ha arab hódító.” Mórától tehát azt is megtudhatjuk, hogy Spanyolország nemcsak természeti, hanem épített kincseiben is párját ritkítja. Móra szereti és csodálja a spanyolokat, sőt érti is őket. Érzékeny íróember.
Lényegét tekintve a Fiesta című könyv idézetgyűjtemény, válogatás tizennyolc szerző Spanyolországgal kapcsolatos írásaiból, amelyek mellé a szerkesztők, Gajdos Zsuzsanna és Száraz Miklós György izgalmas és színpompás képanyagot illesztettek. A nagyszerű kultúrtörténeti Paletta-sorozatban, amelynek ez a kötet a legújabb darabja, a képek a szöveggel azonos értékű szereplők. Szó esik e könyvben spanyol történelemről, vidékről, néplélekről, konyháról, bikaviadalról, kávéházról, táncról és zenéről, vagyis mindenről, amit egy országról és népről tudni jó és illendő. A megidézett szövegek közül a legkésőbbi 1940-ből való, a zöme századforduló körüli, amikor más szemmel jártak-keltek még íróink, újságíróink a világban. Nem promóciós körutakon szaladták végig, hanem valódi kíváncsisággal, tudni és megérteni vágyással közeledtek hozzá. Ezek az idézetek tehát hű és pontos beszámolók az igazi Spanyolországról.
Az idézetsor mellett, végig a lapszéleken a szerkesztő szerzők a spanyol ünnepek legfontosabbjainak leírását adják. Spanyolországban évente több ezer fiestát tartanak, a nagy egyházi és állami ünnepeken kívül ezernyi helyi, színes, érdekes mulatság zajlik, mely a spanyol élet hozzátartozója, sőt jellemzője. Ez a nép tud örülni, önfeledten ünnepelni. Jó lenne ezt megtanulni tőle. A receptet Gajdos Zsuzsanna és Száraz Miklós György e kötetben mellékelik. Könyvük arra buzdítja az olvasót, legyen kedve megismerni és megérteni Spanyolországot, induljon útnak, nézze meg a saját szemével, menynyit változott egy évszázad alatt. És lássa meg: Spanyolország úgy fejlődött, hogy közben önmaga tudott maradni. Irigylésre méltó bátorság. Deli tiszteletes 1898-ban jegyezte fel: „Eleve is borzalmasan gondolok arra az időre, mikor minden egyforma lesz a világon: pénz, ruha, bor, sör, pálinka, erkölcs, s bent az örök szürkeség, melyet európai civilizációnak neveznek.” A jóslat száz év után bekövetkezett. Magánügy, aggódunk-e azokért a nemzetekért, amelyek ügybuzgalmukban és ostobaságukban meg akarnak felelni a központi akaratnak, drukkolunk-e a szép új világnak. Gajdos Zsuzsanna és Száraz Miklós György nem hagy kétséget afelől, melyik oldalon áll. Fiesta című könyvük ez esetben állásfoglalás is: olyan nemzetállapot rögzítését célozza, amelytől nem tartanák ildomosnak messzire elkószálni.
Már ha az értelemnek van esélye győzni a pénz felett.
(Fiesta. Spanyolok és ünnepek. Szerk.: Gajdos Zsuzsanna és Száraz Miklós György. Kortárs Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 3500 forint)