Gyurcsány vezekel

Washington évek óta minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy imázsát porig rombolja. Ezzel párhuzamosan az amerikai politikum tágra nyitott szemekkel csodálkozik rá az időnként közölt felmérésekre, amelyekből sorra kiderül, a világ csendőrének szerepét büszkén vállaló szuperhatalom mély ellenszenvnek örvend a Föld nemzeteinek túlnyomó többségében. Az iraki megszállást zárójelbe téve, térségünk országaiban Amerika népszerűtlenségét erőteljesen táplálja a vízummizéria. Az, hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után Magyarország polgáraira még mindig gyanakodva tekintenek a tengeren túli hatalmasságok, már akkor is elegendő ok a bicskanyitásra, ha eszünk ágában sincs átrándulni a „lehetőségek hazájába”. Ha viszont valamilyen oknál fogva mégiscsak legyőzhetetlen vágyat érzünk a Szabadság-szobor közeli megtekintésére, akkor jön csak az igazi kálvária. Életünkben vájkáló nagykövetségi tisztségviselők aktuális hangulatán múlik, hogy porig alázva vagy csupán rosszkedvvel távozunk a vaskordonokkal és rendőrökkel védett diplomáciai képviseletről. Jogos sértettségünket csak fokozhatja, hogy a nem is olyan távoli délszláv háborút szerencsésen elkerülő Szlovénia iránt megvan az amerikai bizalom, délnyugati szomszédunk polgárai – ki tudja, miért? – vízummentességet élveznek.
Ígéretek természetesen évről évre elhangzanak, s ezek mindig biztatóak. Most egy divatos nevű (a terrorizmust megelőző óvintézkedések szigorításáról szóló) törvény egyik passzusa keltett reményt térségünkben, hiszen az tartalmazza a vízummentesség kiterjesztésének lehetőségét. Kis szépséghiba: a mentesség megadásának feltételei között szerepel, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya ne haladja meg a tíz százalékot. Hazánk esetében tavaly ez a mutató 12,7 volt, s a magyar külügyi államtitkár azt mondja, idén elérhetjük a 9,9 százalékos álomhatárt. Reménykedhetnénk is, ha végtelenül naivak lennénk. Hiszen az elutasított vízumkérelmekről az amerikaiak döntenek, innentől kezdve pedig nincs az az érv, amely megcáfolhatná, hogy politikai döntés a vízummentesség elérése. Ha van megfelelő akarat Washingtonban, akkor nyilván kevesebb igényt utasít el a derék nagykövetségi tisztségviselő, s máris beléphetünk a nyugati államok polgárainak privilegizált sorába, akiknek „mindössze” egy ujjlenyomatvétellel egybekötött elektronikus jóváhagyási rendszeren kell túlverekedniük magukat, ha a „szabadság földjére” vágynak.
Hat kelet-közép-európai uniós tagország illedelmes hangnemben megfogalmazott rövid közleményben jelezte a minap Washingtonnak: nem örülnek, hogy az Egyesült Államok továbbra is mesterséges korlátokat állít szövetségesei elé. Magyarország nem csatlakozott a közös nyilatkozathoz, sőt üdvözölte az ominózus jogszabályt. Nincs érdemi magyarázat a miértre, az ok azonban világos. A stratégia nélküli magyar diplomácia ezzel a térségbeli sorstársakat cserbenhagyó lépéssel próbál jó pontokat szerezni a neokonzervatív amerikai vezetésnél, miután Gyurcsány Ferencet az orosz elnök híveként könyvelték el Washingtonban a Nabucco gázvezeték terve mögüli kihátrálás miatt. Szánalmas próbálkozás ez, hiszen a miniszterelnök ezzel aligha nyeri vissza a Nabucco-ügyig oly széleskörű amerikai bizalmat, a térség egységes érdekérvényesítésen azonban sikerült léket ütni. És akkor még nem is beszéltünk a magyar ember érdekéről, aki továbbra is mindössze százalékos adat az amerikai nagykövetség és a washingtoni külügyminisztérium egyes irodáinak polcain porosodó aktákban.