Jánkmajtis gótikus temploma

Folytatjuk barangolásunkat Szabolcs-Szatmár-Bereg tájain a magyar provinciális gótika országosan alig ismert emlékei nyomában. Nyírbátor XV. századi főúri építkezéseinek hatása könnyen leolvasható a környék településeinek korabeli templomairól: az elmúlt hetekben megismert anarcsi, túristvándi és vámosoroszi gótikus falusi egyházak különböző formában és mértékben ugyan, de mind a Báthori család Mátyás kori építőtevékenységével függenek össze. Különösen érvényes ez a Jánkmajtisban látható, XV. század végi – az elmúlt években remekül helyreállított – katolikus templomra.
A Fehérgyarmattól 11 kilométerre keletre fekvő szamosháti település két középkori alapítású falurészből áll. Jánkot és Majtist 1950-ben egyesítették. Akkoriban kétezer felett volt lakosainak száma, ma 1700-an élnek a községben. A hosszú főutcás falu Jánk településrészében áll a katolikus templom. Tisztán gótikus stílusú, arányaiban a nyírbátori Szent György-, ma református templom kisebb léptékű változata. Az 1400-as évek végére elkészült épületnek bizonyosan volt előzménye, hiszen a helytörténeti adatok régebbiek: 1314-ben a község Jank alakban szerepel összeírásban. Neve a János személynév régies alakja, talán plébániájának védőszentje is János nevű szent – keresztelő vagy evangélista – volt. A Borsa nemzetségbeli Kopasz nádoré volt a falu 1315-ig, ekkor azonban, hűtlensége miatt, Károly Róbert elvette tőle, és az uralkodót a rozgonyi csatában (1312) győzelemre segítő Tamás beregi ispán kapta meg adományul. Jánky László volt a település földesura 1373-ban. Tőle Zsigmond király kobozta el és adományozta hívének, Garai Miklósnak. Garai nádor a földbirtok egy részét átadta a váradi káptalannak. Jánk a középkor végétől jelentős községnek számított a vidéken. Bereg vármegye rendjei több ízben tartották itt gyűlésüket, így 1669-ben és 1719-ben. Lakói a török hódoltság idején áttértek a református vallásra, istentiszteleteiket 1567 és 1751 között a régi templomban tartották. A XVII–XVIII. században a Lónyai család, az 1700-as évek végétől a Hadik-Barkóczy família volt Jánk földesura, az utóbbi egészen 1945-ig.
A katolikus plébániatemplom keletelt hossztengelyű, torony nélküli épület. A hajónál kicsivel keskenyebb szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain emeletes támpillérekkel. Három kétosztatú, csúcsíves ablaka és a keleti falon látható, négykaréjos mérműves körablaka szépen megőrizte eredeti állapotát. A hajó sarkait rézsút álló, szabályos pillérek támasztják. A déli oldalon nyíló, lépcsős bélletű, eredeti csúcsíves kaput befalazták, csak a nyugati – szintén gótikus – bejáratot használják. Épen maradt a szentély eredeti csillagboltozata, a bordák találkozásánál pajzsos zárókövekkel. A szentély északi oldalán nyíló csúcsíves ajtón keresztül lépünk a dongaboltozatú sekrestyébe, amelynek keleti és nyugati végfalán a szintén középkori, kőkeretes ablakokban öreg kovácsolt osztóvasakat figyelhetünk meg. Szintén a szentély északi falán látható az egyetlen homokkő lapból kifaragott, halhólyagdíszes, keresztrózsás oromzatú, két fiatornyos, pálcatagos keretű szentségtartó fülke, amely az 1480 után Nyírbátorban folyó nagyszabású építkezések kisugárzását tükrözi. Hasonlóan magas színvonalú szerkesztési és kőfaragói munkáról árulkodik a csúcsíves diadalív, amelynek nyílását a keresztgerendára állított, archaikus hatású, fából faragott, XVIII. századi kálvária-szoborcsoport foglalja el.
A nyugati homlokzat közelében lévő, egyszerűen ácsolt harangláb tornyában lakó harang 1828-ban készült.
Jánkmajtis épületeinek 90 százalékát elpusztította az 1970. évi nagy árvíz. Erről és a település múltjáról a falu híres szülöttének, Végh Antalnak (1933–2000) a szociográfiai írásaiból tudhatunk meg többet.