Könyvtár a szigeten

Kis öbölre néz az épület, nincs messze a kikötőtől. Nyitva az ajtaja, néhányan kint ülnek mellette, újságot lapozgatnak. Bent, a három kis helyiségben végig a polcokon könyvek, a szabad falakon pedig képek, fotók horvát s egyéb tájakról. Nagy a forgalom még az esti órákban is, könyveket hoznak és visznek, gyerekek zsibonganak, néhányan a világhálón kalandoznak. A horvát Adria egyik szigetén, Dalmácia közepén. Sali a település neve, a szigete pedig Dugi otok (a hetedik legnagyobb az országban). Mindössze 700 a falu állandó lakosainak száma. A legközelebbi nagyváros, ahova középiskolába lehet járni vagy dolgozni: Zara. Hajóval egy óra alatt lehet eljutni oda. Nyáron természetesen ellepik Salit a nyaralók, jóval többen vannak, mint az őslakók. Az olaszok, szlovénok, németek, csehek, franciák között magyar szót is hallani. Elgondolhatjuk, milyen más lehet itt az élet októbertől kezdve, amikor már nincsenek turisták és az idényre érkezett vállalkozók, pincérek, idegenforgalomban sürgölődők visszatértek a szárazföldre. Az valószínűleg egy egészen más Sali. Akkor szüretelni kell, fügét szárítani, és rendbe tenni az apartmanokat.
A horvát szigetvilágot (hétszáznál több a sziget, közülük ma mintegy hetvennek van állandó lakója) az utóbbi évtizedekben egyre többen elhagyták. Horvátországban sok mindent megtesznek azért, hogy megmaradjon e sajátos világ pótolhatatlan anyagi és szellemi kultúrája. Saliban például nyolcosztályos általános iskolát tartanak fönn, de van olyan szigeti kis iskola, ahol csupán néhány főből áll a tanulócsoport. Nemhogy fölszámolni nem akarják ezeket az intézményeket, hanem külön támogatásokkal segítik munkájukat. Sali könyvtárát hét évvel ezelőtt alapították újra, régi hagyományt követve, a dalmáciai olvasókörök tradícióját. Elődjét 1905-ben hozták létre a horvát nyelvi kultúra ápolására. Ante Mihic, aki irányítja e kis szellemi műhely munkáját, igazi szellemi mindenes, hiszen ez az intézmény több mint könyvtár, év közben az iskola diákjai nemcsak olvashatnak itt, hanem rövidfilmeket készíthetnek, tanulmányozhatják az asztronómiát. Színjátszó csoportjuk külföldön is bizonyíthatta a szigeti fiatalok kulturális értékek iránti elkötelezettséget. Miközben a könyvtárról beszélgetünk, cserzett arcú öreg tengerész lép be az ajtón: Churchill emlékiratait hozza vissza.