Riasztó

Hol Gyurcsány van, ott válság van. A Magyar Gárda megalakítása, illetve a körülötte roppant médiahátszéllel gerjesztett hisztéria a kormányoldal érdekeit szolgálja. Hiszen – legalábbis átmenetileg – alkalmas a figyelem elterelésére olyan, az utódpárti-neoliberális koalíció kormányzásra való alkalmatlanságát újfent bizonyító, az emberek mindennapjait terhelő témákról, mint a közelgő pedagóguselbocsátások, a szegények adóját jelentő infláció tartós csúcsra járatása vagy a szapora csecsemőhalál. A hatalom érdekeit szolgálja a gárdaügy azért is, mert a baloldalt egyesíti, a jobboldalt megosztja.
Ettől függetlenül a Magyar Gárda életre hívói valós igényekre, sérelmekre, félelmekre építhetnek. A tekintélyét vesztett hatalom arroganciája fásulttá vagy agresszívvé, de mindenképpen frusztrálttá teszi a társadalmat. Ezt a tehetetlen elégedetlenséget a Fidesz alkotmányos eszközökkel oldaná (népszavazás), míg a miniszterelnök csak hergeli a tömeget, s – miután ellenérdekelt – elrekeszti a válság megoldásának demokratikus útjait. Így a radikalizálódó közhangulat oka és gerjesztője maga a kormány. Abban azonban, hogy a gárdaügy vezető politikai téma lett, a Fidesz sem ártatlan. Persze nem azért, mert szélsőséges: bármifajta kiegyezése a kormányoldallal szélesre tárná a kaput egy valóban populista erő előtt. Hanem mert fogadkozásai ellenére még mindig túl sokat ad a politikai korrektségre, és nem meri a többségképes konzervatív érték, a rend köré építeni programját.
Bár kétségkívül a Fidesz számára nehezebb feladat az ügy kezelése, az korántsem megoldhatatlan. A múlt hét végén a jobboldal nyerésre állt: a gárdaavatáson semmi olyan nem történt, ami a hisztérikus félelemkeltést igazolta volna, Wittner Mária sem mondott semmi olyat, amitől el kellene határolódni, ellenben a saját maga moderálására soha nem kényszerített baloldal radikálisai az ellentüntetésen fenyegették, inzultálták az ellenségként azonosítottakat. Ezek után kifejezetten rossz ütemben érkezett Pokorni Zoltán elhatárolódási kísérlete. Mintha még mindig nem értenék a Fideszben, hogy egyoldalú gesztusoknak nincs helyük a politikai küzdelemben. Ezzel ugyanis nem szerelték le, inkább csak bátorították a demokratikus ellenzéket a szélsőségesség vádjával revolverező koalíciót, ellenben felbőszítettek sok jobboldali szavazót. A felmérések szerint a többség nem azonosul a Magyar Gárdával, valamelyest tart is tőle, de nem ragadt rá a koalíció hisztériája, tehát a harcias tiltakozók is csak egy kisebbséget jelenítenek meg.
Riasztó az új szervezet nemzetközi visszhangja – mondta tegnap Dávid Ibolya, aki a mai ötpárti sajtótájékoztatóra tett kezdeményezésével még egy dobogót ácsolt a baloldal náciveszéllyel küzdő vezérének. Remélem, lesznek ott olyanok, akik elmondják: senkinek nem kell félnie a gárdától, mert ha az áthágja a törvényeket, azonnal közbelép a jogállam. Egy liberális demokrata számára pedig egyenesen becsületbeli ügy a számára amúgy elfogadhatatlan nézeteket vallók jogai melletti kiállás (ajánlott olvasmány: Voltaire, Kis János), ezért az úgynevezett SZDSZ képviselője minden bizonnyal éles szavakkal ítéli majd el Tom Lantos szélsőséges, hátrányos megkülönböztetést hirdető kijelentéseit. Mert valóban riasztó, hogy a magyar kisebbséget folyvást támadó, a Budapestet legszívesebben tankkal elfoglaló Slota által vezetett pártot a soraiban tudó szlovák kormánynak jobb a sajtója Nyugaton, mint Magyarországnak. Nem hiheti komolyan senki, hogy 56 egyenruhás, szemkilövető vezetőinkkel ellentétben eddig legfeljebb gondolatban vétkező magyar fiatal miatt.