Számháború

A pusztító iraki belháború immár az eddig a szunnita háromszöghöz képest békésnek mondható északi területekre is kiterjedt, amit a kurd jazidi szekta tagjai ellen elkövetett, ötszáznál több áldozatot követelő szerdai merényletsorozat is bizonyít. A háború a pesszimistább számítások szerint eddig legkevesebb hatszázezer ember halálát okozta, de meglehet, a valóság ennél is tragikusabb.

Még csak hír sem érkezik a 2003. március 20-án kezdődött iraki háború civil áldozatainak egy részéről, de a különféle szervezetek által regisztrált adatok között is hatalmasak az eltérések. Egyes szervezetek megpróbálják összegezni a hírügynökségek és médiumok iraki tudósításait, s ez alapján frissítik adatbázisukat. Közös vonásuk még, hogy – a sokkhatást erősítendő – a háború árával foglalkozó oldalaikon folyamatosan pörgő számlálón mérik az áldozatok számát, akárcsak egy benzinkútnál a kiadott üzemanyagot. Míg azonban a kizárólag az angol nyelvű sajtóra támaszkodó IBC (Iraq Body Count) 69 ezer és 76 ezer közötti halottal számol 2003 óta, az Information Clearing House – ez szlogenje szerint olyan híreket közöl, amelyeket nem hallhatunk a CNN-en vagy a Fox Newson – e pillanatban 1007 411 áldozatról beszél.
Persze nem mindegy, kiket tekintünk a háború áldozatainak, hiszen Irakban egyszerre zajlik hagyományos értelemben vett harc a megszállók és az ellenállók, polgárháború a síiták és a szunniták, valamint küzdelem az anarchiát kihasználó köztörvényes bűnözők és a civilek között. Utóbbi súlyosságát jelzi, hogy a minap számos iraki politikus arra szólította fel a kormányt: adjanak fegyvert a lakosság kezébe, hiszen az embereknek saját magukat kell megvédeniük. A kurd területeken működő jazidi szekta elleni véres, kétszáznál is több halottat követelő merénylet csak tovább fokozza az aggodalmakat.
Az IBC elemzői is elismerik, hogy az áldozatok jelentős részéről sosem szerezhetünk tudomást, mivel a kisebb incidensekről a média gyakran be sem számol. Vagy azért, mert néhány iraki halálának már nincs is hírértéke a 2003 óta egyre növekvő vértengerben, vagy pedig mert a káoszban egyszerűen képtelenség minden esetről információt szerezni. S – tegyük hozzá – a számokkal könnyű manipulálni is, akár a megszállók, akár a háború ellenzőinek részéről.
Mint egy Bagdadban szolgáló testőrtől – úgynevezett psd (personal security detachment) operátortól – megtudjuk, a különféle civil biztonsági feladatokat ellátó cégek belső rendszerükben feljegyeznek minden őket érintő „eseményt”, ezek nagy részéről azonban sosem ad hírt egyetlen tévé sem. „Nagyon sok a civil áldozat, annál is több, mint gondolnánk” – mondja a lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő férfi. Az egykori hivatásos katona videofelvételeket is mutat, amelyeken jól látszik: a folyamatos támadásoknak és öngyilkos merényleteknek kitett „píeszdísek” rálőnek minden, az általuk védett személyt vagy árut szállító járműhöz túlságosan közel merészkedő autóra. Először csak a motorházra tüzelnek, ám ha a vezető nem nyom azonnal satuféket, az utasteret veszik célba. A drasztikus megoldás sok külföldi életét mentette már meg, ám informátorunk tud olyan esetről is, hogy egy iraki férfi épp szülni készülő feleségével sietett a kórházba, ám gyanúsnak vélt autójukra golyózáport zúdítottak a biztonságiak. Ezek az incidensek is növelik a „végösszeget” – már amennyiben érkezik róluk jelentés.
Az információs források korlátozottsága ellenére igencsak precíz módszerekkel dolgozik a tekintélyes egészségügyi szaklap, a Lancet, amely 2006. október 12-én publikált tanulmányában 654 965 iraki ember háború miatt bekövetkezett haláláról számolt be. Az elemzők itt a közvélemény-kutatás módszerével próbálták megbecsülni az áldozatok számát (például: a kérdezett hány ismerőse, rokona vesztette életét az invázió kezdete óta), ami sokak szerint pontosabb képet fest a hivatalos adatoknál. A becsült eredmények szerint az áldozatok ötvenhat százaléka tűzharcban, tizenhárom-tizenhárom százalékuk gépkocsiba rejtett pokolgép robbanása, illetve légicsapás miatt, tizennégy százalék egyéb detonáció következtében halt meg, a fennmaradó esetekben az ok nem határozható meg. Számításaik szerint 2006-ban ezer emberre 14,2 erőszakos haláleset jutott, ami az egész évre vetítve 370 ezer áldozatot jelent. Az ENSZ azonban a kórházak, a halottasházak és a helyi hatóságok adatai alapján úgy véli, tavaly kevesebb mint tizedennyien, 34 452-en vesztették életüket.
A megszálló erők és a különféle okokból Irakban tartózkodó külföldiek veszteségeiről általában nagyobb az egyetértés, elvégre sorsukkal odahaza is el kell számolni valahogy. Az Egyesült Államok mind ez idáig 3699 katonáját szállította haza koporsóban, de sajnos ez a szám is napról napra emelkedik. Sérülést 27 ezernél is több amerikai szerzett.
Szövetségeseit is súlyos veszteségek érték: 168 brit (augusztus 9-i adat), 33 olasz, 20 lengyel, 18 ukrán, 13 bolgár, 11 spanyol, hét dán, öt El Salvador-i, négy szlovák, három lett, két-két észt, holland, román, ausztrál, thaiföldi, valamint egy-egy magyar, cseh, kazah és dél-koreai katona nem tért vissza élve a küldetésből.
Mindezek ellenére a jó kereset fejében mintegy kétszázezer külföldi vállalt munkát hosszabb-rövidebb időre Irakban, többségük amerikai cégeknél testőr, sofőr, tolmács, szakács vagy mérnök. Közülük 933-an haltak meg, egy magyar fiatalember is (a három iraki magyar áldozat egyike), akit tévedésből az amerikaiak lőttek le. De kint dolgozó teherautó-vezetők érdeklődésünkre korábban azt mondták: tudnak néhány rejtélyes halálesetről, a megbízó cég vezetőinek utasítására eltitkolt sérülésről. Előfordult például olyan – állítják –, hogy egy végzetes lövést kapott szemétszállító munkás halálát hivatalosan balesetként tüntették fel. S ami számunkra ugyancsak fájó: 2003 óta a sajtó 141, a segélyszervezetek 88 munkatársa is az iraki „fronton” végezte földi pályafutását.