Tizenkét vekni útra kel

Hétvége. Aki csak teheti, rohan kifelé a forrósodó nagyvárosból. Elnyúlni az árnyékban, strandolni, evezni, biciklizni. Vannak viszont, nem is kevesen, akik tavasz óta pontosan tudják, hogy szombatonként Csobánkán egy felújítás alatt álló épületben vagy az azt övező parkban dolgoznak majd. Nem pénzért, nem külső kényszerből. A mérnöknő ablakkeretet súrol, az informatikus fiúk csempét raknak, a hivatalnok sittet lapátol, a diáklány kerítést fest. Nem ismerik egymást. Csak hallották, hogy Csobánkán lesz az Élet Háza. Befogadó otthon, ahol támaszt kapnak azok, akik hajlék, munka, szeretet nélkül maradtak.