Trau becses ünnepe

Egy hete, pénteken emlékeztek meg a dalmáciai városban a tizedik évfordulójáról annak, hogy a páratlan szépségű középkori városmag fölkerült az UNESCO-világörökség listájára. A Dalmáciába látogató magyarok bizonyára igazolják, hogy a tengerpart talán legszebb műemlék városa.
A magyar történelmi emlékezet elsősorban IV. Béla kapcsán tartja számon Trau (horvátul: Trogir) városát, hiszen itt talált menedéket a tatárjárás idején a király. Hiába ígértek fűt-fát a várvédőknek az ostromlók, a hűséges trauiak nem voltak hajlandók kezükre adni királyukat, akit a legválságosabb napokban egy közeli kis szigetre (Kraljevac – Királysziget) menekítettek kíséretével.
A város védőszentje Szent Lőrinc, a neki szentelt székesegyházban (a kincstárban IV. Bélától származó ajándéktárgyat is láthatunk) befejezték a főoltár restaurálását, és elkészült a harangtorony felújítása is. A XIII. században kezdték építeni a traui katedrálist, amely a városi műemlékegyüttes kiemelkedő része. Különös élményt kínál a Radovan mester által készített bejárati díszkapu 1240-ből. További látnivaló a Mátyás király idejében készült reneszánsz stílusú Ursini Szent János-kápolna. Itt van a főtér, szemben vele a városi lodzsa. Ezt a teret annak idején festményén Csontváry Kosztka Tivadar is megörökítette.
Bozo Biskupic horvát kulturális miniszter elismeréssel szólt a Lőrinc-napi ünnepségen arról, hogy a város lakói és vezetői nem ültek babérjaikon az elmúlt tíz évben. A fölújított bencés templom új kiállítóhelységében nyitotta meg Nicolo Fiorentino (Nikola Firentinac) reneszánsz építész és szobrász műveinek impozáns tárlatát. Ennek az Itáliából származó művésznek az élete Dalmáciához kapcsolódott, az ő munkája Sebenico világhíres Szent Jakab-székesegyháza is.
Az elmúlt években számos útikönyv jelent meg a horvát Adriáról. Nem egy fordítás idegen nyelvből, s gyakran mostohán bánnak a magyar múlt emlékeivel. Sokan talán azt sem tudják, hogy a horvát Trogir név a mi történelmi hagyományunkban Trauként maradt fenn.