Újabb vagyonvesztés

Akkor most populista leszek. Azaz népszerű, a szó legkonkrétabb értelmében. Az FHB Jelzálogbankra szükségünk volt. Nekünk, magyaroknak. A kormány azonban eladta. Titokban, éjjel, lemutyizva, a szerdai tőzsdezárás után. Az FHB Jelzálogbank Nyrt. stratégiai jelentőségű pénzintézet. Eladásával ráadásul nem is egy, hanem – az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-vel együtt – egyszerre két pénzintézettől, így egy univerzális banktól vált meg a magyar állam. Az FHB az utolsó, többségében hazai tulajdonban lévő bankcsoport volt, amely többek között új és használt lakások vásárlását finanszírozza. Ezért nemzetbiztonsági szempontból kiemelt fontosságú. A hitelek fedezeteként a pénzintézet hatalmas ingatlan vagyont birtokol, azaz a magyar magánszemélyek hitellel vásárolt lakásainak nagy többségét fedezetként ez a bank birtokolja. 2007-re ez az érték óvatos becslések szerint is 1200–1400 milliárd forintra rúg!
Közismert, hogy az ingatlanhitelek mögötti ingatlanfedezet általában kétszer-háromszor nagyobb értékű, mint a kihelyezett kölcsön. E kölcsönök jelentős hányada svájcifrank- vagy euróalapú, ezért a hiteleket az árfolyamváltozásokat figyelembe véve kell viszszafizetni. A pénzpiac szereplői azonban időről időre zavart keltenek, s ezzel eltéríthetik a helyi valuta, a mi esetünkben a forint árfolyamát. Az FHB többségi részesedését pénzpiaci szereplők vették meg, amelyek szeretnek jól járni. Zavarral, spekulációval eltéríthetik, leértékelhetik a forintot, amelynek következtében sokan nem tudják majd fizetni hitelük törlesztését. E zavar lehetőségét épp a bankrendszer prominens szereplői szokták emlegetni. S ekkor az FHB új tulajdonosai ölébe pottyanhat a hatalmas ingatlantömeg.
Az FHB privatizációját a kormány azzal indokolta, hogy elsődleges szempont a költségvetési bevételek növelése. Ezt a szöveget már ismerjük, ezért utánaszámoltunk. A 80 milliárd forintos vételár a 17 000 milliárd forint államadósságnak csupán 5 ezreléke. Az adósság növekedésének ütemét – 2006-ban 1886,4 milliárd forint – figyelembe véve a 80 milliárd forint 16 napi növekménynek felel meg. Vagyis csak az idén augusztus végéig legalább 10–15 teljes FHB-t kellett volna eladnunk, hogy fedezze az adósság ez évi eddigi növekedését.
A privatizáció úgynevezett „gyorsított könyvépítési struktúra” alkalmazásával valósult meg. Ezt azért használták, hogy az „eladó által irányított, jól kommunikálható tranzakciót biztosítson az állam számára”. Meg azért, hogy „gyors, a piacot nem megzavaró, a hirtelen árzuhanást, illetve dömpingértékesítést elkerülő értékesítést (sic!)” is biztosítson az állam számára. Nem mintha csak a kommunikációval lenne baj, de kérdem én: nincs ellentmondás aközött, hogy a folyamatosan szabad piaci versenyről prédikáló balliberális kormány ezzel a szöveggel épp az árat felhajtani képes piacot zárta ki a versenyből? Az is kiderült, hogy e privatizációs technikát 2004-ben már Magyarországon is „sikerrel használták” a Mol-részvények értékesítésekor. Ennek ismert végeredménye az lett, hogy az áron alul eladott részvények értéke meredeken emelkedni kezdett, azaz az államon kívül mindenki jól járt, aki vásárolt belőlük.
Az FHB a magyar érdekeket megjelenítő magyar állam szempontjából stratégiai bank volt. Néhány hónappal ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – amikor az OMV gyors ütemben Mol-részvények „ellenséges” felvásárlásába kezdett – azt mondta, hogy a stratégiai cégek védelme érdekében jogszabályt hívnak életre. Két héttel a törvényhozás őszi ülésszaka előtt a kormány az FHB-t sunyi módon mégis eladta. Az ellenzék részéről pedig sem Varga Mihály egykori pénzügyminiszter, sem a 2002 óta, mondhatni megkukult volt gazdasági miniszter, Matolcsy György nem gyakorolt alapos szakmai kritikát. Mindenesetre azok, akik ősszel tüntetni indulnak, az FHB-t írják Gyurcsányék számlájára.