A kapitány magyarabb a magyaroknál

A magyar kosárlabdázás, pontosabban a hazai szövetség vezetői válságának lezárultával újra a szakmai munka kerülhetett az előtérbe a palánkok alatt, ennek első jeleként a férfiválogatott az Európa-bajnoki pótselejtezőkön bebiztosította A divíziós tagságát. Sztojan Ivkovics szakvezető irányításával 11 találkozóból hét győzelem és négy vereség a mérleg, tétmérkőzésen 4-2. Ám nemcsak az eredmény, hanem az új csapat és annak új csapatszelleme is minősíti a szövetségi kapitányt.

Március végén nevezték ki szövetségi kapitánnyá, amikor nekikezdett a munkának, nagyjából ezt várta az Eb-pótselejtezők végeztével? – kérdeztük a múlt héten Menorcán A divíziós tagságát két győzelemmel megőrző férfi kosárlabda-válogatott szakvezetőjét, Sztojan Ivkovicsot.
– Azzal bíztak meg, hogy vezényeljem le a generációváltást a nemzeti csapatnál, vezessek be egy új szellemet, hogy presztízse legyen a válogatottságnak. Ennek természetesnek kéne lennie, ám eddig valamiért nem így volt. Igazából nem vagyok kompetens megítélni a saját munkámat, de érzésem szerint sikerült megvalósítani a kitűzött célt. Azt a véleményemet pedig tartom, amit az Eb-pótselejtezők előtti edzőtáborban mondtam: orrba verem, aki azt állítja, hogy a magyar kosarasok nem dolgoznak! Szeretnek és tudnak dolgozni.
– Ám sikerek, győzelmek nélkül mindez nem elég, épp ön fogalmazott úgy, hogy a nehézségek, a generációváltás ellenére nem lehet megkerülni az eredményességet.
– Nem lehet, és nem is akarom. Tizenegy meccset játszottunk, hetet megnyertünk, hatot A ligás rivális ellen, négyet idegenben, tétmérkőzésen négy győzelem és két vereség a mérleg. Összesen egy rossz félidőnk volt, itthon a bosnyákok ellen, akik jóval erősebbek, mint mi. Nemcsak rájuk, hanem minden ellenfelünkre igaz, hogy amerikai játékosokat igazoltak, pontosabban honosítottak, nekünk ezt nem engedi meg az anyagi helyzetünk. Ám sikerült kiépíteni egy erős hierarchiát, Németh István személyében komoly vezérre leltünk, aki mellett Simon Balázs és Báder Márton a csapat oszlopai. Velük a következő négy évben elérhetjük a hosszabb távú célt, sikerülhet kijutni az Európa-bajnokságra.
– A most folyó spanyolországi kontinensviadalt viszont a papírformának megfelelően elszalasztottuk. Mekkora ebben annak a szerepe, hogy kosarasaink többsége a hazai bajnokságban is csak epizódszerepre kárhoztatott a légiósok mögött?
– Óriási. Amikor tizennégy éve Magyarországra jöttem, legalább hatvan magyar kulcsember játszott a csapatokban, az edzők kilencvenöt százaléka magyar volt. Most jó, ha nyolc hazai kosaras szerepel rendszeresen és sokat, a trénerek fele pedig külföldi. Ki ezért a felelős? Nem véletlenül ragaszkodtam hozzá, hogy ettől az idénytől legalább egy magyar mindig pályán legyen, ez tizenöt-húsz kulcsjátékost jelent. Ám azt szeretném, ha minél hamarabb, a következő szezontól felemelnék a számot kettőre.
– Ön speciálisan egyszerre külföldi és magyar szövetségi kapitány. Melyik a jobb megoldás?
– Magyarországon élek, magyar a feleségem (Béres Tímea válogatott kosaras – a szerk.), magyar a gyerekem, s sokan mondják rólam, szerb létemre néha nagyobb magyar vagyok, mint a magyarok. Tény, hogy ismerem az itteni viszonyokat, a mentalitást, mint ahogy próbálok haladni a legújabb nemzetközi kihívásokkal is, hiszen a kosárlabda az egész világ sportja. Külföldi kapitány szerződtetése egyértelműen pénzkérdés, az átlag négyszer annyit keres, mint
amennyi nekünk a teljes költségvetésünk volt az Eb-pótselejtezőkre felkészüléssel, fizetésekkel, utazásokkal, nemzetközi tornákkal, biztosításokkal, költségtérítésekkel és mindennel együtt. Mindez tízmillió forintot tett ki úgy, hogy a tatai edzőtáborozáshoz a MOB segített minket.
– A válogatott összeállításával kapcsolatban főként Czigler László szerepeltetése miatt érték önt kritikák, mondván, egyrészt a harmincöt éves center az előző generáció tagja, másrészt Gulyás Róbert jobb játékos.
– Az nem kérdés, hogy Gulyás jobb játékos, az a kérdés, ki a jobb ember a válogatott szempontjából. Czigler dolgos, családos ember, a fiatalok tanulhatnak tőle, példát mutat sportszerű életmódból, ott marad a hotelben, és ha kell, társasjátékozik a fiúkkal.
– Gyakorlatilag edzői múlt nélkül vágott bele a szövetségi kapitánykodásba. Nem tartott tőle?
– Egyáltalán nem, tíz éve működtem már amolyan játékos-edzőként, klubvezetőként is részt vettem a szakmai munkában, mindegy, mi volt éppen a titulusom. Nem akarom fényezni magam, de úgy érzem, nem vallottam szégyent a válogatottnál.
– Amelyből igazi közösséget faragott, nem véletlenül tanították önnek a játékosai a Himnuszt a menorcai szállodában.
– Két csodálatos hónap áll mögöttem, elégedett vagyok, jól éreztem magam a fiúkkal. De azért kérdezzen meg egy játékost is, nehogy ő meg azt mondja, alig várta, hogy vége legyen ennek a borzalomnak…
– A szerződésének viszont bizonyosan vége lett. Hosszabbít?
– Már kerestek a szövetségtől, hogy üljünk le tárgyalni. Ha a szakmai kéréseimet, az összetartások megszervezését és a magyar játékosok további létszámemelését teljesíteni tudják, akkor biztosan megegyezünk. Ígérhetem, hogy anyagi szempontok nem játszanak majd szerepet.

Riválisok egymás között. Női válogatottunk Bulgáriával és Izraellel szerepel egy Európa-bajnoki pótselejtező csoportban. A nyitányon előbbitől idegenben meglepetésre 14 ponttal kikapott, a második körben itthon utóbbit 19 ponttal legyőzte. Mivel a három csapatból csak az első jut tovább a már Eb-részvételért zajló hármas rájátszásba, számunkra a mai Izrael–Bulgária összecsapás tétje is jelentős. Ha a hazaiak nyernek, a mieinknek szombaton Zalaegerszegen elég lehet egyetlen ponttal felülmúlni a bolgárokat, ellenkező esetben viszont legalább 15 ponttal kellene. Úgyhogy a magyar csapat reményei ma anélkül módosulhatnak, hogy pályára lépne.