A vég kezdete

Pakisztánban a létfontosságú ügyek valahogy kikerültek az országot vezető politikusok irányítása alól. A nyolc éve kissé ex-lex állapotban működő Pakisztánban felálltak a politikai küzdelem szereplői, kialakították hadállásukat, s úgy tűnik, a közeljövőben össze is csapnak egymással. Ez persze nem jelent azonnali polgárháborút, ám a veszélye fennáll ennek a forgatókönyvnek is.
Pervez Musarraf államfő-tábornok 1999-ben épp a tegnap hazatérni akaró, de mégis Szaúd-Arábiába toloncolt Navaz Sarif ellen hajtott végre sikeres puccsot. Az akkori miniszterelnök 2000-es száműzetése óta gyakorlatilag csak arra várt, hogy eljöjjön a kedvező pillanat, amikor visszatérhet, hasonló külsőségek között, mint egykor Khomeini ajatollah Iránban. Ezt azonban nem engedné sem Musarraf, sem Benazir Bhutto volt miniszterelnök asszony, aki kész átvenni a stafétabotot a jövő Pakisztánjának – a terror elleni harc védőbástyájának – vezetőjeként.
A jelen azonban még Musarrafé, aki . Kulcsszerepben van, hiszen az Egyesült Államok globális tervének, a terrorizmus elleni háborúnak egyik legfontosabb építőköve. Hat évvel a New York-i és washingtoni terrorakciók után a vezérkari főnöki tisztét mindmáig őrző államfő csak ezért maradhat még mindig a helyén. A pakisztáni emberek egyértelműen elutasítják a katonából polgári politikussá avanzsált diktátor uralmát, és terjed körükben a szomszéd Afganisztánban is egyre népszerűbb tálib radikalizmus eszméje. A hadsereg is elengedheti Musarraf kezét, ha talál magának egy új vezetőt, ám számára csak az iszlamizmustól távol levő jelölt alkalmas. Ennek végül is Sarif és Bhutto is megfelel, vagy valamelyik harmadik személy is szóba jöhet, nem beszélve Musarrafról, aki még túl is élheti ezt a krízist. Csak az kell hozzá, hogy az ellenfeleit kijátssza egymás ellen, netalán ő adjon át hatalmából egy kis szeletet. Szeptember 14-én Bhutto fogja bejelenteni, mikor tér haza, novemberben pedig véget ér a parlament mandátuma, és újra urnákhoz kellene szólítani a népet.