Egy esztendő, amit elvitt az ördög

Minden sorozat véget ér egyszer, akár jó, akár rossz. Most egy jó ért véget, hiszen 1997 óta, amikor Vörös Zsuzsanna először öttusázott a felnőttek között, az idei az első olyan év, amikor világversenyen nem szerzett érmet. Olimpiai kvótát Eb-ötödik helyével viszont igen, ezért bízik a szebb jövőben, no meg abban, hogy egy rossz sorozata is megszakad, az, amelyik két és fél éve keseríti az életét a lósorsolásnál.

Vörös Zsuzsanna egyéniben olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok. Ennél minőségibb eredménysorral öttusázó egyszerűen nem rendelkezhet. Ha ehhez hozzávesszük a más színű medálokat, valamint azokat, amelyeket csapatban és váltóban szerzett, akkor kiderül, hogy bő egy évtized alatt összesen 13 arany-, 7 ezüst- és 6 bronzéremig jutott (s ebben nincsenek benne Világkupa-, illetve Vk-döntős sikerei). Ezek után egyértelmű, miért említhetjük a nevét a sportág valaha élt legnagyobb alakjával, Balczó Andrással egy szinten. Az Alba Volán kitűnősége tehát magának tette magasra a mércét, amit idén nem „vitt át”. Akadt már gyengébb éve, a balul sikerült sydneyi olimpia után, 2001-ben egy váltó Eb-arannyal kellett megelégednie, 2007-ben viszont felnőtt pályafutása során először nem szerzett semmilyen világversenyes érmet. Egyéniben a rigai Eb-n 5., a berlini vb-n 14., a pekingi Világkupa-döntőn 18. lett.
A világbajnokság egyéni versenye után azon melegében a német főváros Olimpiai Parkjának lovasstadionja mellett beszéltünk Vörössel, aki akkor elmondta, talán először hátráltatta sérülés és betegség (mellhártyagyulladás, gyomorhurut) az éves felkészülését. Mivel a lettországi kontinensviadalon fizikai lemaradása ellenére megszerezte az olimpiai kvótát, a vb-re csökkent a motivációja. „Nem futottam ki magam” – fogalmazott őszintén, hozzátéve, hogy a lovakkal sincs szerencséje már hosszú ideje, talán haragudni kellene rájuk egy kicsit…
Múlt hétvégén Pekingben, a Vk-fináléval zárta az évet, stílszerűen nem túl jól, ezért kerestük meg hazatérését követően. „Fő célként az olimpiai helyszíneket akartuk felmérni, ez sikerült is, megtapasztaltuk a párát és a szmogot, ami miatt nem láttuk a napot egyszer sem. A lövészet jobban ment, mint a vb-n, vívásban volt egy kisebb és egy nagyobb hullámvölgyem, s nem úsztam rosszul. A lósorsolással viszont már harmadik éve gondjaim vannak, most is egy »kecskét« húztam. A férfiversenyben csak tartalék volt, velem és a kanadai lánnyal egyaránt hat akadályt vert, nyugodtan mondhatom, nem volt alkalmas erre a szintre.”
Így lett az úszás utáni hatodik helyből középmezőny, s a futásnak már megint különösebb ösztönzés nélkül vágott neki klasszisunk: „A motivációhiány csak az egyik fele, a másik, hogy nem készültünk külön erre a versenyre, ez a fizikai számokon, főleg a futáson meg is látszott. Most vége az idénynek, jön három hét pihenő, utána szépen fokozatosan kezdjük a felkészülést. Igazából örülök, hogy a gondok idén jöttek ki, nem jövőre, így van esély a javításra. Azért ne feledjük el, hogy a bizonytalanságok ellenére az Eb-n megszereztem az olimpiai kvótát, s megnyertem a székesfehérvári Világkupát, azt az egyetlen versenyt, ahol jó lovat sorsoltam.”
Vörös Zsuzsa tehát nincs kétségbe esve a gyengébben sikerült idei esztendő miatt. „1998 óta minden évben volt valamilyen kiemelkedő eredményem, 2001-ben gyengébben ment, de váltóban akkor is termett egy Eb-arany. Most az sem, de egy ilyen év talán belefér a pályafutásomba. Abban bízom, hogy a lósorsolással kapcsolatos rossz sorozatom végre megszakad, mert ez tényleg nem az én hibám, hanem az égieké.”