Nem gondolja-e, hogy túl nagy fába vágták a fejszét? A jelek ugyanis azt mutatják, hogy a kormány hat ökör konokságával ragaszkodik a társadalom lassanként egészének felháborodását, ellenállását kiváltó tervekhez. Mit nekik még egy tüntetés, még ha rengeteg civil szervezet csatlakozott is a NOE-hoz? Őszintén: miben bíznak?
– Abban, hogy a józan ész felülkerekedik a racionálisan gondolkodni képes kormánypárti politikusokban. És abban, hogy a társadalom egészséges védekező mechanizmusa felébred, és nem nézi tétlenül, ölbe tett kézzel azokat az intézkedéseket, amelyek a jövőt szívják el.
– Pedig ön nemrég úgy fogalmazott: részletkérdésekről még csak-csak hajlandó egyeztetni a kormányzat, ám az egészről, bármilyen hibás is a vezérelv, nem akarnak még tárgyalni sem. Nem olyan ez, mintha a vonat utasai nem kifogásolhatnák, hogy a szerelvény a szakadék felé rohan – legfeljebb a kalauz frizuráját kritizálhatnák?
– Óriási különbség van a tárcák együttműködési készsége közt, így részletenyhítéseket elérhetünk. Másrészt viszont legtöbbször pusztába kiáltott szó az alapkérdéseket illető szakmai érvelésünk, legyen szó a több-biztosítós rendszer óriási hátrányairól, az oktatás szétveréséről vagy a többgyermekes családok negatív megkülönböztetéséről. Főként az oktatási és a szociális minisztérium szakmai stábjaival jól tudunk dolgozni. Ám érezhető, hogy van egy pont, ahol falba ütközünk, mivel magas szintű politikai döntés született az adott kérdésről. Reméljük ezért, hogy a hétfőn összeülő Országgyűlésben legalább azok a kormánypárti képviselők hallgatnak a józan eszükre és esküjükhöz méltóan, az alkotmány szerint járnak el, akik egyéni választókörzetben jutottak mandátumhoz. Ők ugyanis fokozottan felelősek az őket delegáló állampolgárok iránt, így nem mindegy, az emberek szemébe tudnak-e nézni szűkebb pátriájukban.
– A több-biztosítós rendszert sokan sokféleképpen bírálják. Az egészségügy úgynevezett átalakítása pedig nemcsak a szemünk előtt zajlik, hanem érzékelhetően a bőrünkre, azaz egészségünk romlására megy…
– Többféle egészségbiztosítási rendszer működik a világon. Dániában például állampolgári jogon jár az egységes egészségügyi ellátás. Ilyen rendszerben ettől független kérdés, hogy miből finanszírozzák. Nálunk társadalombiztosítási egészségügyi rendszer van, ebben a szolgáltatások járulékbefizetés alapján történnek. Igen fontos szempont a szolidaritáselvűség, tehát ne fordulhasson elő, hogy valaki, aki önhibáján kívül nem fizetett, kiszoruljon az ellátásból. Az egységes szolidaritás elvét erősíti az is, hogy keresetarányos a járulékbefizetés. Amit viszont a jelenlegi kormányzat tervez, az káoszt idéz elő, és a társadalom elemi érdekeit veszi semmibe. Az egészségügyi modellt úgy alakítanák át, hogy közpénzekből kötelezően magánvállalkozások profitját kellene gazdagítani. Természetes, ha egy magánvállalkozás nyereségorientált, ám ez nem történhet az amúgy is végsőkig kizsigerelt lakosság rovására. Ez az átalakítási terv az alapvető alkotmányos jogokat és az alkotmányos állami kötelezettségek teljesítését is veszélyezteti.
– És ha valaki magánbiztosítóval szeretne szerződni? A koalíciós szirénhangok főként az ellátások magasabb színvonalával kecsegtetik a halandókat.
– Erre már eddig is bárkinek módja nyílhatott. Emiatt nem kell mindenkire nézve kötelezővé tenni a magánbiztosítókat. A sok PR-szöveg és méregdrága médiaködösítés mögött egyszerűen arról van szó, hogy valakik szeretnék a társadalombiztosítási alapok körülbelül 1500 milliárd forintos kasszájára, annak nagy részére rátenni a kezüket. A gazdagok és szegények közötti olló tovább nyílhat, így az ország véglegesen kettészakadhat. A társadalmi szolidaritást és kohéziót kihalásra ítélné a kormányzat.
– Ha más kormány jön, a szisztémát vissza lehet-e alakítani?
– A rendszert ugyan igen nagy anyagi áldozatok árán még át lehet formálni, ám a fejekben végbemenő romlást nem lehet ilyen könnyen visszafordítani. A Bokros-csomagnak is az volt a fő bűne, hogy bevéste: ne számíts arra, hogy a szabályok stabilak. Most is azt üzeni a kormány, hogy totális a bizonytalanság, csak egy a biztos: az állam a befizetett adód, járulékod ellenére nem áll melletted.
– A kabinet úgy érvel: erősíteni kell a sokszínűséget a liberális versenyszemlélet jegyében.
– Az egy dolog, hogy mik a lózungok, a másik viszont az, hogy mik a tények. A „liberalizmushoz” elég annyi: éppen a több-biztosítós rendszerben szűnne meg a szabad orvosválasztás, hiszen a magánpénztár bekapcsolásával létrejövő rendszer pontról pontra megszabja, hogy a betegnek melyik orvoshoz szabad fordulnia. Az egészségügyi tárca ebben vajon miért nem liberális, miért nem a szabad orvosválasztást lehetővé tevő társadalombiztosítási rendszert akarja megőrizni, hatékonnyá tenni?
– Az embernek olyan érzése lehet: büntetik azt, aki több gyermeket nevel. Alkotmánybírósági beadványuk ennek a gyermekellenességnek egy konkrét megnyilvánulását tette szóvá.
– Egy Tárki-tanulmány is kimutatta, hogy akinek két vagy több gyermeke van, az a napi törvényes munkaidőnél többet dolgozik, s ez a társadalom javára végzett fontos tevékenység, pénzben is kifejezhető értéke van. Ehhez viszonyítva kirívó képtelenség, hogy az eltartónak, vagyis az apának olyan anyák után is külön kell fizetnie egészségügyi szolgáltatási járulékot, akinek már nem jár gyes vagy más állami jellegű pénzellátás. Az állam azt mondja ezzel: a szolidaritás mindenki másra kiterjed, de a saját eltartottadra nem. Így a szolidaritási alapon keresetarányos járulékodon felül fizess eltartottanként 5900 forint büntetést azért, hogy még eltartott családtagod is van. Akkor is, ha hozzátartozód a társadalom javára végzett hasznos tevékenysége miatt keresőképtelen.
– Az oktatási rendszer átalakítása, az iskoláztatás feltételeinek romlása és a tandíj miatt is protestálnak. A nagyobb családokat itt is negatív diszkrimináció éri?
– Az iskolák megszüntetése, tanulógyárak kialakítása gyerek-, család- és pedagógusellenes. Valaki egy levélben azt írta: akkor is kevés a tanterem, ha sok a gyerek, akkor is, ha kevés. Ez a keserű kifakadás szemlélteti, mennyire a kormány fontossági listájának a végén kullog a családok, az oktatás, vagyis a társadalom újratermelésének az ügye. A vasúti szárnyvonalak és a távolsági buszjáratok fölszámolása csak tovább nehezítik a helyzetet, s éppen a kormány hangzatos céljai ellen hatnak. Az utazási és egyéb költségek növekedése, különösen a tandíjak ugyanis csak a jómódú családok gyerekei számára teszik lehetővé a továbbtanulást, a minőségi oktatást. Miközben tudásalapú társadalomról szónokolnak, csak ebben a tanévben tízezernyi pedagógus kerül az utcára, ami önmagában is abszurd, gazdaságilag is öngyilkosság. Farizeus módon az önkormányzatokat okolják a pusztításért, amelyektől pedig a forrásokat kormányzatilag vonták el.
– Nem lesz kis látványosság a Fiumei úttól a Kossuth térig kígyózó élőlánc.
– Csak pár percig fogjuk ezzel a közlekedő polgárok, autósok türelmét igénybe venni. Szombaton délelőtt tíz órától a Fiumei úti temetőtől a Kossuth térig tartó úton figyelemfelkeltőnek szánjuk a demonstrációt. Mindenkit várunk, aki egyetért azzal, hogy építkezésre és fejlesztésre van szükség, nem pedig az oktatás és az egészségügy szétverésére. Örülnénk annak is, ha végre szakember kerülne az egészségügyi tárca élére, aki hajlandó érdemi szakmai és társadalmi egyeztetésre, és akit érdekel például a csecsemőhalandóság drámai megugrása.
kagyló
Idei balatoni gasztro-turnénk legkellemesebb meglepetését a Világosi étterem jelentette
