Francia harc az előkelő iskolapadokért

Nyugtalanul kezdi az iskolaévet az a francia szülő, akinek nem sikerült gyermekét a kívánságának megfelelő iskolába íratnia, s a lakhelyének megfelelő, gyengének vagy akár veszélyesnek tartott oktatási intézménybe kell járnia.
A francia egyenlőségeszme az iskolára is kiterjed. Az „école républicaine” azt jelenti, hogy nincsenek különbségek az oktatási intézmények között, mindegyik ugyanolyan jó, függetlenül attól, hogy Párizs előkelő hatodik kerületében vagy pedig Marseille szegény külvárosában helyezkedik el. Ugyanis minden iskolában a „République” által képzett oktatók tanítanak, akiket földrajzilag véletlenszerűen helyeznek el, így biztosítva mindenhol az azonos színvonalat. Emiatt nincsenek felvételi vizsgák sem az állami intézményekbe.
Az 1962-ben a társadalmi sokszínűség megteremtése jegyében létrehozott iskolatérkép kettős jelentésű, egyrészt kiköti, a 15 év alatti diákok csak abba az állami iskolába járhatnak, amelyhez lakhelyük szerint tartoznak, másrészt gondoskodik arról, hogy az oktatókat, sokszor óhajuk ellenére, központilag helyezzék el az ország területén. Célja, hogy elkerülje a társadalmi szegregációt, nevezetesen azt, hogy külön intézményekbe koncentrálódjanak egyrészt a hátrányos helyzetű gyermekek, másrészt pedig a favorizált családból származó diákok. A teljes keveredést így sem lehet elérni, hiszen a lakhely számos esetben már meghatározza a társadalmi státust. Segítségével kezdetben mégis sikerült a társadalmi sokszínűséget reprodukálni az intézményekben.
A 60-as évek óta azonban megnőtt az iskolák jelentősége, hiszen emelkedett a társadalomban a tanult emberek aránya, valamint a hangoztatott elvek ellenére nőttek az intézmények közötti különbségek. Másrészt a nagymértékű bevándorlás következtében még sokszínűbbé vált a társadalom. Ezen okok miatt manapság a szülőket jobban foglalkoztatja, hogy melyik iskolába jár gyermekük, és kevésbé hajlandók olyan intézménybe íratni, amelynek közönsége nekik nem megfelelő, szegény, tudatlan vagy egyszerűen csak bevándorló.
Az évek során a szülők komoly stratégiákat dolgoztak ki a célból, hogy gyermeküket más iskolába írathassák. Viszonylag egyszerű a probléma megoldása, hogyha ezt a családi kapcsolatok révén el tudják intézni, vagy ha hajlandók gyermeküket magánintézménybe járatni. Erre ugyanis nem érvényes a földrajzi felosztás. Másik lehetőség, hogy megpróbálják a gyermeket speciális szakirányra (európai tanulmányokra, zenére vagy ritka nyelvekre) beíratni, amit csak kevés iskola kínál. Ha azonban ez nem megoldható, akkor sok szülő hajlandó a kívánt környéken feleakkora lakásba költözni, mint amekkorát egy korábbi negyedben megengedhetett magának, vagy akár válást színlelni azért, hogy az egyik szülő lakcímet változtathasson.
Sarkozy kampányígéretei közé tartozik a térkép eltörlése, amit 2010-ig akar megvalósítani. De még nem dőlt el, hogy szabad iskolaválasztást vagy pedig az elv megtartásával az intézkedés modernizálását akarja. Akármelyik lehetőséget választja is, komoly társadalmi vitára kell felkészülnie, hiszen semmiféle konszenzus nincs a térképet illetően, még a politikai pártokon belül sem.