Háromszor gólkirály

Vol­tak-e ké­te­lyei az át­iga­zo­lá­sá­val kap­cso­lat­ban, és ha igen, azok erõ­söd­tek vagy gyen­gül­tek az el­múlt há­rom hó­nap­ban?
– Per­sze hogy vol­tak, hi­szen na­gyon sze­ret­tem a Fra­dit, ott ren­dez­tem be az éle­te­met. Amúgy is ne­héz szív­vel men­tem el, hát még hogy ide­gen or­szág­ba in­dul­tam. De most már azt mon­dom, elõbb kel­lett vol­na vál­ta­nom, ak­kor nem „ra­gad be” an­­nyi pén­zem, rá­adá­sul a Hypónál is sok­kal ked­ve­seb­ben, ba­rátsá­go­sab­ban fo­gad­tak, mint ahogy vár­tam.
– Pe­dig a Hypo kí­vül­rõl jól fi­ze­tett, ér­ze­lem­men­tes, szu­per­pro­fi rab­szol­gák gyü­le­ke­ze­té­nek tû­nik, élen a haj­csár­ral, Gunnar Prokop me­ne­dzser­rel.
– Ez té­ve­dés. Ha más­ho­vá szer­zõ­döm, job­ban ke­res­het­nék, mint a Hypónál, és Prokop sem haj­csár. Csak idõn­ként be­néz a csa­pat­hoz, el­mond­ja, hogy rend­ben van, tor­nát nyer­tünk, de ez nem je­lent sem­mit, a Baj­no­kok Li­gá­já­ra kell majd ösz­­sze­kap­nunk ma­gun­kat, mert an­nak a meg­nye­ré­se a cél. Egyéb­ként egy­ér­tel­mû­en Né­meth And­rás a fõ­nök.
– Tõs­gyö­ke­res südstadti se­gí­tõ­je, Ko­vács Fe­renc sze­rint nem is akár­mi­lyen. Ál­lít­ja, õ már vagy ti­zen­öt edzõ­vel dol­go­zott a Hypónál, de Német­hé­hez meg­kö­ze­lí­tõ mun­kát egyik­nél sem ta­pasz­talt. Így gon­dol­ják ezt a kü­lön­fé­le ná­ci­ók­ból ös­­sze­vá­sá­rolt já­té­ko­sok is?
– Tisz­te­lik And­rást, és tar­ta­nak is tõ­le. Mi már is­mer­jük a Fra­di­nál hasz­nált mód­sze­re­it, fi­gu­rá­it, de az it­te­ni­ek­nek min­den új és na­gyon tet­szik. Bár a ko­re­ai irá­nyí­tónk kez­det­ben elég­gé ki volt bo­rul­va, mert ki­vá­ló­an cse­lez, és ko­ráb­ban egé­szen sza­ba­don játsz­ha­tott. Ja­va­sol­ta is, hogy mi­u­tán nem be­szél túl jól né­me­tül, in­kább be­mu­tat­ná a fi­gu­rá­kat, nem pe­dig be­mon­da­ná azo­kat, mi­re And­rás azt fe­lel­te: ne­héz lesz, mert hu­szon­hat fi­gu­ra van. Mos­tan­ra vi­szont min­den­ki meg­ér­tet­te a rend­szer lé­nye­gét, be­le is ta­go­ló­dott, és a ko­re­a­i­ak is meg­nyu­god­tak, mert lát­ják, hogy nem ve­szí­tik el a kre­a­ti­vi­tá­su­kat.
– Leg­fel­jebb an­­nyi­ban, hogy ér­ke­zett mel­lé­jük, elé­jük egy gól­zsák, bi­zo­nyos Tóth Tí­mea, akit azért ki kell szol­gál­ni. Ér­zi, hogy a há­rom gól­ki­rá­lyi cím­mel men­­nyit lé­pett elõ­re a csa­pat­hi­e­rar­chi­á­ban? Il­let­ve men­­nyi­re se­gít eb­ben rá­adás­ként az, hogy az edzõ­jé­vel együtt jött?
– Iga­zá­ból nem ér­zem, hogy más­ként néz­né­nek rám a töb­bi­ek, mint kez­det­ben. Sze­rin­tem nem is ját­szom ki­ma­gas­ló­an. Tény, hogy szó­rom a gó­lo­kat, de még van ho­va ja­vul­nom. And­rás sze­mé­lye pe­dig szá­mom­ra biz­to­sí­ték. Õ hoz­ta ki be­lõ­lem ezt a já­té­kost, aki va­gyok, nél­kü­le nem is biz­tos, hogy be­le­vá­gok eb­be az egész­be, az olim­pi­á­ig min­den­kép­pen sze­ret­tem vol­na ve­le dol­goz­ni.
– Az olim­pi­á­ig, amely­re még ki sem ju­tot­tak. Ön sze­rint me­lyik si­ker az el­ér­he­tõbb: a Hypo szá­má­ra a BL, vagy a ma­gyar vá­lo­ga­tott­nak a de­cem­be­ri fran­cia­or­szá­gi vi­lág­baj­nok­ság meg­nye­ré­se?
– Azt hi­szem, elõb­bi. A Hypónál ki­tû­zött cél a BL-gyõzelem, a vá­lo­ga­tot­tól pe­dig azt vá­rom, vé­gez­zen olyan he­lyen, hogy olim­pi­ai se­lej­te­zõt ren­dez­hes­sen. Te­hát jus­son be a leg­jobb négy kö­zé.
– A Fe­renc­vá­ros­nál is ez az alap­igény, ter­mé­sze­te­sen a ma­gyar NB I-ben. Mi­kor ér­te­sült ar­ról, hogy elõ­zõ klub­ja há­rom gól­lal ki­ka­pott az újonc De­recs­ke ott­ho­ná­ban, és ho­gyan fo­gad­ta a hírt?
– Gya­kor­la­ti­lag a meccs le­fú­já­sá­nak pil­la­na­tá­ban hal­lot­tam, mi tör­tént, mert And­rást azon­nal hív­ta a fia ott­hon­ról. Meg­döb­ben­tem, mert újonc nem szok­ta le­gyõz­ni a Fra­dit, de ez a po­fon sze­rin­tem még jó­kor jött. Ezt sze­ren­csé­re már a Cornexi el­le­ni mér­kõ­zés, kü­lö­nö­sen a má­so­dik fél­idõ meg­mu­tat­ta.
– Bi­zony, a Fe­renc­vá­ros már ja­vá­ban játs­­sza a ke­mény mec­­cse­ket. A Hypóra mi­kor vár az el­sõ va­la­mi­re­va­ló erõ­pró­ba?
– No­vem­ber­ben, a BL-ben. Az oszt­rák baj­nok­ság szá­munk­ra nem ér­ték­mé­rõ. Úgy­hogy ké­szü­lök a BL-re, a vb-re, az­tán re­mél­he­tõ­leg az olim­pi­á­ra.
– An­nál mes­­szebb­re még nem te­kint? Úgy is kér­dez­het­ném, ha le­jár a két­éves bé­csi szer­zõ­dé­se, most mit tart a leg­va­ló­szí­nûbb foly­ta­tás­nak: ma­rad a Hypónál, vi­lág­ván­dor lesz, vagy ha­za­tér Ma­gya­ror­szág­ra?
– Ami­ó­ta el­jöt­tem ott­hon­ról, elég­gé meg­vál­toz­tak az ér­zé­se­im. Az em­ber ha­mar be­le­szo­kik a jó­ba, ezért most an­nak a leg­ki­sebb az esé­lye, hogy két év múl­va Ma­gya­r­or­szá­gon foly­ta­tom. Ha szá­mot kel­le­ne mon­da­nom, nem több, mint har­minc szá­za­lék.