Karnyújtásnyira Szingapúr

Már megint dübörgünk. Kóka János gazdasági miniszter a világ egyik leggazdagabb államának tartott Szingapúrhoz hasonlította hazánkat a kínai befektetőknek tartott sanghaji előadásán, szerdán.
Ilyen nagyot azért nem szabadna hazudni egy felkent politikusnak, bármennyire csillog is a szemüvege. Magyarországról távcsővel se látni a bányászbéka hátsóját. Nem Szingapúrral, hanem Alsó-Etiópiával lehet párhuzamot vonni.
Szingapúrhoz hasonlítja ezt a többszörösen megnyomorított országot a helikopteres bájgúnár a negyven öltönyével? Röhej és borzalom.
Ez az ország minden mértékadó fórum szerint a gazdasági összeomlás előtt áll, akiknek jó orruk van, már most csomagolnak (a nehezebb felfogásúak még vakaróznak). Miért kell ennyit hazudni? Van-e még épeszű ember, aki elhiszi, hogy ez a gazdaság dübörög? Hogy Szingapúrhoz hasonlítható?
Kóka János – hál’ Istennek már csak az esztendő végéig miniszter – elmebetegnek nézi a kínai befektetőket. Közben meg kedélyesen nevetgél. Már a KISZ-vezetők körében elterjedt ez a vírus.
Kóka elmegy Kínába, hogy megmagyarázza az ottaniaknak, Magyarország Szingapúrhoz hasonlóan dübörög, ide kell befektetni… Szerintem rendeltek neki egy nyugtató teát. Egyébként már csak körülbelül százat kell aludnunk, hogy Kóka János ne legyen Magyarország minisztere (ő maga döntött így), utána szimplán SZDSZ-pártvezérként folytatja munkásságát. (Isten óvja a gyülekezetet!)
Ezek után fel kellene vennünk a szorosabb kapcsolatot Szingapúrral, elvégre egy húron pendülünk, lehet, hogy majd tanácsokat is kérnek tőlünk. Előtte viszont Kókát meg kéne hőmérőzni…