Kijevi kampányhajrá

Két héttel az előre hozott választások előtt utoljára hozhatták nyilvánosságra a pártok népszerűségi mutatóit, amelyek a szociológiai intézetek „elkötelezettsége” miatt meglepően nagy szórást mutatnak, mértékadó elemzők azonban nem számítanak az erőviszonyok változására. A hét végi Ukrajna–EU-találkozón közben Brüsszel arra figyelmeztette Kijevet, hogy ne számítson a kapcsolatok elmélyítésére, ha nem vet véget a belpolitikai zűrzavarnak.

Fölöttébb nehéz volt eligazodni a választóknak a közvélemény-kutatások dömpingjében. Az objektivitás hiányát jól jelzi, hogy a különböző intézetek adatai szerint a nyilvánvaló esélyesek támogatottsága közötti különbségek gyakran a hét-tíz százalékot is meghaladták. De nem volt ez másképpen a sereghajtók esetében sem. Ugyanaz a párt például az egyik felmérés szerint mindössze 0,6, a másik szerint viszont már hat százalékot kapott.
Igazi szenzációként tálalták a hírügynökségek A Társadalom Fejlődése Alap legújabb felmérésének adatait is, amelyek szerint a két politikai erő immár helyet is cserélt egymással. Szögesen ellentmondanak ennek a Razumkov-központ által nyilvánosságra hozott mutatók, amelyek szerint a Régiók Pártja tovább növelte előnyét Timosenkóékkal szemben. A régiósok népszerűségi indexe már 33,9, a BJUT-é viszont csak 23,5 százalékot tesz ki. Őket 13,1 százalékkal Mi Ukrajnánk – Népi Önvédelem követi, és biztos bejutónak tekinthető a kommunista párt, valamint a Litvin Tömb is. Ezt a rangsort erősíti meg a Socis Központ felmérése is, azzal a különbséggel, hogy az első három helyen szereplő politikai erők népszerűségi indexe náluk három-négy százalékkal kisebb. A jelenleg még parlamenti pártnak számító szocialisták támogatottsága viszont szinte valamennyi felmérés szerint jóval a háromszázalékos parlamenti küszöb alatt van.