Mentési munkálatok

Ha 80 millió forint aprópénz, és az egész nem hordozná a legválságosabb állatorvosi ló diagnózisát, akkor a Zuschlag-ügy nem érne egy mondatot sem. Igazából már nem is szánalmas vagy dühítő, hanem tragikomikus az a heroikus igyekezet, ahogy a nagyközönség előtt a szocialisták próbálják minimalizálni a történést. A főszereplő személye is meglehetősen problematikus. Zuschlag János ama fiatal szocialista „politikusok” közé tartozik, akiket úgy lehetne jellemezni, hogy dörzsölt ifjú sakál. Nem csodálom, hogy a kegyeiben volt, van, és lesz a Magyar Szocialista Pártnak néhány jóarcú társával: Nyakóval, Göndörrel, Aratóval vagy Törökkel együtt, akik kórusban vonyítanak a Fideszre, főképp pedig Orbán Viktorra azon percen, mikor a gazdájuk csettint, vagy hunyorít: rajta, fiúk!
Zuschlagról később a Hír TV operatőrének jóvoltából kiderült, hogy veszélyérzete nulla, a Terror Házánál kezdett hülyeségeket beszélni a zsidókról, amikor ájtatos pofával, gyászpólóba bújva éppen példát igyekeztek mutatni az antiszemitának kikiáltott jobboldalnak. A botrányt nem lehetett takargatni, Zuschlagot parkoló pályára küldték, de hát rossz pénz nem vész el, mára az MSZP Bács-Kiskun megyei területi szövetségének ügyvezető elnöke. Az ember azonban nem képes alapvető jellemét megtagadni, Zuschlag belekeveredett egy kihívó, a közéletet alaposan pofán kenő csalássorozatba, az alapítványi pénzek lenyúlásába. Miközben az MSZP körbetrombitálta az országot, hogy a közalapítványok körmére néz, szigorítja a működésüket, visszanézi egészen 1998-ig hova, mennyit juttattak (!), addig 80 millió forintocskának csak lába kelt valahogy. Ha pedig Zuschlagnak nincs Máriaremetén 250 millió forintos háza (van, akinek van), akkor ezek a pénzek valakinek a kasszáját parancsszóra boldogították. És ez még az optimista feltételezés. Rossz, egyben mulattató nézni a vergődést, ami e pillanatban folyik a különböző fantáziadús alapítványokban és a politikailag érintettek körében. Alapállás, hogy Zuschlag-ügy nincs. De ha mégis van, az nem ügy, becsületes eljárás, az alapítványi kiutalások megtörténtek a kamu munkákra. Soha nem járt senki miniszteri szobákba lobbizni, de ha mégis, akkor sem volt fizikai valójában ott, az egészről most hall először. Göncz nagyságos asszony sem tud semmiről, egyetlen „tette”, hogy ő rúgta ki azt a helyettes államtitkárt, akinek a memóriája ebben a szánalmas ügyben működik. Nem telik bele sok idő, a nevezettről kiderül, hogy pedofil, kutyát eszik, és titkon arzénnal mérgezi a feleségét. Szóvivő Bernadett körülbelül a következőket mondja: Semmi nem dőlt el a miniszter szobájában, minden a törvényeknek megfelelően és azok betartásával működött. Szóvivőcske, ugye, magadban te is szégyelled, amit mondasz? „Százmilliót a Szigetnek, azonnal” – jött az üzenet. Honnan? Az égből?
Most mindenkinek bedugult az emlékezete, folynak a mentési munkálatok, Lendvait is mozgósították. Nyers olvasatban: a mi pénzünkből, a mi nyakunkon, a mi akartunk ellenére egy szervezett bűnbanda garázdálkodik a kormány környékén, amit csak súlyosbít, hogy a kormányfő és legjobb haverja egy vallomás és az elemi logika alapján legalábbis tudhattak ezekről a pénzlenyúlásokról. Súlyosbító körülmény, hogy a főszereplő erkölcsileg egyszer már szénné égette magát. Most olvasom, hogy az APEH vagyonvizsgálatot rendelt el egy gyesből tengődő nőnél, aki Suzukival hordja dialízisre vesebeteg gyerekét: miből van az autója?