Rendkívüli állapot

Hol válság van, ott válság van: az MSZP büszke vezérének balatonőszödi beszédére, legalábbis ezt jelzik a párt hét végi újsághirdetései. Kezdetben volt némi bizonytalanság a szónoklat megítélését illetően. Tavaly májustól szeptemberig saját titkaként őrizte a beszédet a szocialista frakció, talán mert akkor még nem volt büszke a böszmeségre, nyilván ezért is keresték először elszántan a kiszivárogtatókat. Az éppen egy éve történt lelepleződés után Gyurcsány Ferenc is többször ellentmondásba keveredett önmagával: a parlamentben tessék-lássék módon elnézést kért (jórészt a stílus, részben a tartalom miatt), év eleji dolgozatában (Szembenézés) pedig egyértelműen politikai hibának értékelte a történteket. A kételyeket aztán elnyomta a felhorgadó büszkeség: jó ideje a legőszintébb igazságbeszédként illik hatalompárti körökben emlegetni a kormányfői nagymonológot, amelyet azóta alaposan átírva újra előadott a parlamentben a szerző. A csendes többség nem, csupán a baloldal szilárd bázisa tette magáévá ezt az intellektuális tekintélyek által is sulykolt értelmezést (azaz elhitte, hogy a fekete valójában fehér, az alantas pedig magasztos), de a kormányzás helyett továbbra is a politikai túlélésére koncentráló miniszterelnöknek most ennyi is elég.
Az ellenzék magától értetődően igyekszik a morál dimenziójában tartani a vitát. A kezébe adott fegyvert azonban nem képes megfelelően használni. Nádas Péter már 2002 nyarán, Medgyessy Péter lebukása (D–209-es botrány) után megfogalmazta, hogy a politikán nem lehet erkölcsi elveket számon kérni. Ez szerencsénkre nem igaz, az viszont tény, hogy a politikai siker, így a kompetens kormányzás sokak szemében a hazugságot is megbocsáthatóvá tenné. Csakhogy az őszödi beszéd sajnálatosan keveset idézett részletei éppen a kompetenciába vetett reményeket zúzzák szét. Gyurcsány ugyanis nemcsak az ország irányításához szükséges erkölcsi, hanem a szakmai alkalmatlanságát is elismerte frakciója előtt. Ráadásul hosszan és kínos egyértelműséggel beszélt erről. A két kormánypárt teljesítményéről is lesújtó képet festett a szenvedélyes szónok, és ha még ez sem volna elég, lenullázta a mögöttük álló, addig széles körben makacsul a szakértelem egyetlen letéteményesének tekintett balliberális reformelit tekintélyét is. Nagy szívességet tett ezzel az országnak, ám ideje volna, ha az ellenzék ezt is tudatosítaná a terméketlen hazugság kontra igazság vitába belefáradt közvéleményben.
Elnézést, de a saját, itt megjelent cikkemből (Egyszer az életben, 2006. szeptember 18.) fogok idézni: „Nem tudom, hogy mindez (a beszéd nyilvánosságra kerülése – a szerk.) hogyan befolyásolja a baloldal vezérének politikai jövőjét. Csak azt tudom, hogy tegnaptól ő egy szalonképtelen politikus.” Sokkal okosabb nem lettem egy év alatt. Azóta kiderült, hogy az alkotmányos eszközökhöz ragaszkodó parlamenti ellenzék Magyarországon egy ilyen botrány után sem tudja kikényszeríteni a miniszterelnök, illetve a kormány távozását. De annyi elvárható a Fidesztől, hogy minden eshetőségre legyen forgatókönyve. Ahogy Tölgyessy Péter mondta, Gyurcsány Ferenc a végsőkig küzdeni fog, ám belülről ő is bármikor megbuktatható, s egyszer a koalícióból való kilépéssel fenyegetőző úgynevezett SZDSZ is elszámíthatja magát.
A magyar belpolitikában egy éve rendkívüli állapot van. Az az elemző, aki egy egészségesen működő demokrácia kategóriáival írja le a helyzetet, a gyurcsányi hazugságrezsim szolgálójaként maga is szem a láncban. A jövő borús és bizonytalan. A morált a közéletből száműzők és a mindenbe beletörődők pedig jobb, ha felkészülnek rá: van még lejjebb is.