A király meztelen

Valami bűzlik Grúziában. A „rózsák” forradalmában kizárólag a demokrácia beköszöntését látók számára intő jel volt már Zurab Zsvanyija furcsa halála, s az ellenzék elhallgattatásának kísérleteiről csordogáló hírek. Finoman figyelmeztette szövetségesét már az Egyesült Államok is, az emberjogi szervezetek jelentéseiből pedig egyértelműen kiderült, hogy elfogadhatatlan a hatalom ellenzékkel szembeni fellépése. A Human Right Watch rámutat a bíróságok működésének súlyos visszásságaira is, példaként említve, hogy az ítéletek többségében a nyilvánosság teljes kizárásával születnek meg.
A kaukázusi országból érkező híreket nyitott szemmel figyelők számára az is nyilvánvaló volt, hogy az amerikai támogatás tudatában magabiztos Mihail Szaakasvili korrupció elleni harca is inkább píár, s e téren a kelleténél jóval kevesebb lépés történt. Igazolják ezt az egykori harcostárs szavai. Bőven elég ehhez, ha a sértett Okruasvili vádjainak csak egy része igaz. A gazdasági növekedés biztató számai mögé nézve is kiderül, hogy a termelés bővülése ugyancsak viszonylagos, a költségvetés egyensúlyba hozása pedig alapvetően a privatizációs bevételeknek köszönhető. Lassan azonban már nem lesz mit eladni, s az ország geopolitikai helyzetéből adódó politikai előnyök lefölözéséből sem lehet örökké megélni. Egyszóval Grúzia látszólag sikeres stabilitása ugyancsak törékeny.
Ezért volt szükség mintegy összetartó kovászként elő-elővenni az ország egyesítésének kártyáját. Ennek érdekében Szaakasvili a GDP 4,5 százalékát költi a hadsereg megerősítésére, amihez jön még a „szövetségesi” segítség, egy Abházia és Dél-Oszétia elleni katonai akció azonban még így is kockázatos vállalkozás. A nacionalista, oroszellenes kártyát azonban a jelenlegi elnöknél is jobban forgatja a „héja” Okruasvili, akit minisztersége idején is csak Washington tudott féken tartani, lebeszélni a támadásról. Lehet, hogy most szabad utat kapott? Akkor a „lemeztelenített” Szaakasvili is erősen kapaszkodhat az elnöki székbe.