A soproni fociból a dzsúdóvilág csúcsára

A Rio de Janeiró-i világbajnokságon visszavonhatatlanná vált, hogy Magyarország lett a cselgáncsvilág központja. Persze bármennyire is szép eredmény, nem a négy vb-bronzunk miatt. Hanem azért, mert Vízer László Máriusz, a Nemzetközi Judoszövetség (IJF) hat évre megválasztott elnöke az európai után a világszövetséget is Budapestről irányítja.

Elődje, Park Jong Szung az IJF elnöki posztjáról lemondva automatikusan elveszíti a tagságát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban is, és az íratlan szabályok szerint itt ugyancsak önnek kellene követni. Így lesz? – kérdeztük a román–osztrák állampolgárságú, de magyar felmenőkkel is rendelkező Vízer László Máriuszt, a Sopron NB I-es labdarúgócsapatának már csak egykori tulajdonosát, aki eddig az Európai Judoszövetség (EJU) első embere volt.
– Őszintén mondom, nem vágyom a NOB-tagságra. Azzal, hogy az IJF elnöke lettem, életem nagy álma vált valóra, és a jövőben minden erőmet arra kívánom összpontosítani, hogy megreformáljam, felvirágoztassam a cselgáncsot.
– Éppen ezért is lenne fontos, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban képviselje a sportága érdekeit.
– Jelen vagyunk a NOB-ban, ugyanis az afrikai szövetség első embere (az elefántcsontparti Lassana Palenfo – a szerk.) tagja a testületnek. A Spanyol Olimpiai Bizottság elnökének (Alejandro Blanco – a szerk.), aki korábban az ottani cselgáncsszövetség vezetője volt, és szintén egykori dzsúdós, pedig kifejezetten a NOB-bal való kapcsolattartás lesz a feladata.
– Az európai szövetséget Budapestről irányította. Hol lesz a világszövetség főhadiszállása?
– Maradok a Sofitel Hotelben, itt bérelek irodát.
– Most már nem lenne szükség nagyobb helyiségre?
– Az, hogy milyen munkát végzünk, nem attól függ, hány négyzetméteres az irodánk.
– Térjünk még vissza a megválasztásához! Két éve is harcba szállt a dél-koreai elnökkel, de a kairói kongresszuson alulmaradt. Hány szavazaton múlt?
– Akkor tizenöttel vesztettem, vagyis még nyolc voksra lett volna szükségem az ellentáborból. Úgy, hogy a riválisomnak volt huszonöt, mondjuk azt, nem legális szavazata…
– Rio de Janeiróban Park Jong Szung a hivatalos verzió szerint önként lemondott a posztjáról. Így akarta elkerülni a biztos bukást?
– Erről volt szó. Ha nem mond le, akkor bizalmatlansági indítványt terjesztek be ellene, és ha szűken is, de összejött volna az elmozdításához szükséges kétharmados többség. S ezt ő is felmérte. Sokáig még reménykedett, hogy mint egy hosszútávfutó, az utolsó száz méteren fordítani tud, ám egy idő után szembesülnie kellett azzal, hogy már nem vásárolhatja meg azokat a szavazatokat, amelyeket a múltban meg tudott venni.
– Ön mivel nyert?
– Az etikára, a becsületre és a sportág jövőjére építettem a kampányomat. Ami a szakmai részt illeti, a legfontosabb változás az, hogy 2009-től minden évben rendezünk felnőtt és junior világbajnokságot, és beindítunk egy évi nyolc állomásból álló új sorozatot is, amelynek díjazása viadalonként legkevesebb százezer dollár lesz. Párizsban, Moszkvában, Tokióban és Las Vegasban úgynevezett Grand Slam-versenyekre kerül sor, Rio de Janeiróban, Dubaiban, Hamburgban, valamint egy ausztrál vagy ázsiai városban Grand Prix-t rendezünk. Az idény végén pedig egy mastersgálát, súlycsoportonként a legjobb nyolc dzsúdós részvételével.
– Ezek a versenyek eladhatók lesznek?
– Mindenképpen. A 2009-ben lejáró televíziós jogokat másképp fogjuk hasznosítani, mint eddig történt, teljesen új marketingstratégia lép életbe. A versenyeket pedig addig is az interneten közvetítjük. Egyébként már jövőre is rendezünk vb-t, az olimpia után Macaóban az open kategóriában, ami nem szerepel az ötkarikás játékok műsorán. 2009-ben Rotterdamban, 2010-ben Tokióban, 2011-ben pedig Párizsban a megszokott programú vb-re kerül sor.
– Az nem is kérdéses, hogy sokkal több munkája lesz, mint volt az európai szövetség első embereként.
– Az IJF elnöki posztja időben talán nem jelent több elfoglaltságot, de ami a tervezést illeti, kétségkívül jóval nehezebb dolgom lesz. Ezért is váltam meg a soproni futballklubtól. Amint Rióban végérvényessé vált, hogy megválasztanak, szinte azonnal eladtam a tulajdonrészemet az olaszoknak.
– Megbánta, hogy egyáltalán belevágott ebbe a kalandba?
– Nemcsak szellemi tőkét, hanem rengeteg pénzt is beleöltem a soproni futballba, de ez nem lett egy sikertörténet számomra… Sőt, azt kell hogy mondjam, a soproni szerepvállalásom árnyék a sportvezetői pályafutásomban.
– Ezek szerint soha többet magyar futball?
– A mondás szerint soha nem mondd, hogy soha. Én is ehhez tartom magam.