Annácskák

Sóhajtoznak a konzervatív, pontosabban csak a gyermeküket féltő fiús szülők: megvadultak a lányok. Gátlástalanul felajánlkoznak, udvarolnak, erőszakkal belebújnak az ágyba. Átkos emancipáció! Valamikor még az is merészségnek számított, ha egy leány szándékosan leejtette a zsebkendőjét egy férfiú előtt. Most meg nemhogy a leányok, de a kisleányok, a tizennégy-tizenöt éves tinik vannak meggyőződve arról, hogy vénkisasszonyok maradnak, ha nem vesztik el azon nyomban az ártatlanságukat. A felmérések szerint e kisleányok, akik biológiailag érettek ugyan, de ítélőképességüket tekintve babaszobába való gyermekek, még csak nem is védekeznek az első alkalmakkor. Talán még tényleg azt hiszik, hogy a gyereket a gólya hozza.
A statisztikák ugyanakkor nyugtatják a szakembereket. A tizennyolc év alattiak abortuszszáma az elmúlt időszakban a felére csökkent, tavaly a negyvenhatezernek mindössze 5,3 százaléka volt, ami szép eredmény a korábbi tízszázalékos teljesítéshez képest. Mindez, mondják, a felvilágosítómunkának, a védőnők, civil alapítványok erőfeszítésének is köszönhető. A tinédzserek felismerik és megelőzik immár a szexuális élettel járó nem kívánt következményeket. Legyen a szakembereknek igazuk. Csakhogy az életmesék egészen másról szólnak, mint a statisztikák. Például arról, hogy a még gyermeki lelki érettségű, ám testileg igen fejlett kisleányok alternatív szexuális technikákat is ismernek már a nem kívánt terhesség elkerülésére, s ezt a tudást, jó barátnők módjára, egymásnak is átadják. A részletek leírásától most eltekintenénk, akinek volt már alkalma és kíváncsisága pornófilmet nézni, könnyen kitalálhatja, miről van szó. Az orvosok, nem a szülészek, hanem a nemibeteg-gyógyászok mindeközben arról beszélnek, hogy terjednek, sőt új életre kelnek a rég elfeledett nemi betegségek a társadalomban immár elfogadott promiszkuitás, a felelőtlenség és a felfokozott hangulatú mulatságok következményeként. Sok betegük van, aki azt sem tudja megmondani, kitől kaphatott fertőzést, mert egy este több ágyékban is megfordult.
Hogy gyermekeink ide jutottak, abban elsősorban és mindenekfelett a felnőttek, a szülők a felelősek. Az a világ ugyanis, amelyet a mai fiatalság köré kerítettünk, arról szól, hogy a legfőbb érték az élvezet kielégítése. Mellé ott a recept is. Senki nem hiszi, hogy a prüdéria lenne a megoldás, és mindenki tudja azt is, hogy szexuális szabadosság minden korban volt, még akkor is, amikor a nők bokája maga volt a vágy titokzatos tárgya. És nem is arról van szó, hogy vissza kell sírni a kort, amikor a serdülő fiúk ifjúkori tapasztalatszerzése kimerült a szomszédasszony fürdésének meglesésében. Csak arról, hogy meg kellene magyarázni végre a gyermekeinknek otthon, iskolában és társadalmilag, hogy azzal, amit tesznek, a legjobban maguknak ártanak. A szeretkezés ugyanis nem tömegsport. Még az állatvilágban sem. Az embernél meg még kevésbé.
Mind e helyett mit teszünk? Ellátjuk őket tanácsokkal: hogyan csinálják, amikor csinálják, majd elégedetten hátradőlünk, hogy megtettük a kötelességünket. Pedig a gyermek nevelésének nemcsak fizikai, hanem lelki oldalai is vannak. Ezt régen családi beszélgetésnek és példaadásnak nevezték. Ma is vannak persze példák, akiket odatolunk a serdülőknek. Nem Oleg Kosevoj vagy Gagarin, mint a megboldogult kommunizmusban, még csak nem is Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, hanem Annácska, aki nagyon híres, nagyon exkluzív, nagyon a testéből él, és valójában és alapvetően nagyon elszúrta az életét. Csak ez utóbbit elfeledjük feltárni példakereső gyermekeink előtt. Ne csodálkozzunk tehát, ha a Britney Spears-hasonmásverseny huszonöt éves honi győztese – kiköpött Britney – még a gondolattól is összerázkódik, hogy tíz éven belül gyereke szülessen. Mert egy gyerek nagyon idegesítené.
Most itt tartunk.
Innen indulhatunk fölfelé.