Csirkenyak

Nyitás után egy órával akciós baromfiaprólék érkezett az üzletbe. Percek alatt sor alakult ki, bár nem hosszú, a látványpékségig sem ért. Egy borostás úr, aki közvetlenül Filotás néni mögött állt, harsányan megkérdezte: Emberek, hallották, hogy egy fradista kering a világűrben? – Talán a kereskedelmi tévéket nézi? – kérdezte valaki a sor elejéről, mire a borostás éles hangon közölte, hogy a hír igaz, bár az illető nem tudja, hogy került a világűrbe, Leitnernek hívják, és csak arra emlékszik, hogy pár éve egy Ferencváros–Újpest meccs után verték fejbe gumibottal. Erre Filotás néni mindjárt kapott az alkalmon, elmesélte, hogy a veje, aki szintén fradista, de anynyira, hogy sózott szalonnát rak a spenótra, hogy zöld-fehér legyen, márciusban kiküldetésben járt Borneón, ahol a cége bérmunkában akar fogkrémtubusokat gyártatni a bennszülöttekkel. Szegény fiú nagyon ronda betegséget szedett össze egy prostituálttól, aki bábművésznek adta ki magát, de hát mindig ráfázik szegénykém, tavaly nyáron két kínai bevándorló erőszakolta meg a prágai repülőtér női mosdójában. – Kis figyelmet kérek! – kiáltott ekkor egy szigorú arcú, kövér hölgy. – Ha már utazásról beszélünk, felhívom a tisztelt katasztrófaturisták figyelmét, hogy az idén november 17-én hajnalban a Molokai-szigeten ki fog törni a 2744 méter magas Kitau vulkán. Utazási irodánk várja azok jelentkezését, akik a helyszínen szeretnék megtekinteni a borzalmas természeti katasztrófát, amely négy-öt falut simán le fog takarítani a térképről, persze a lakossággal együtt. A hölgy néhány szórólapot vett ki a szatyrából, és osztogatni kezdte. Egy adóellenőr kinézetű férfi erre kijelentette, hogy a turizmus valamikor sportnak számított, de emberek kínhalálában gyönyörködni nem sport, hanem a nemi eltévelyedés tenyésztalaja. – Mit sportolt az úr? – kíváncsiskodott valaki a sor közepéről. Az adóellenőr arca megenyhült, elmondta, hogy hetvenes években kosárlabdázott az elektromosoknál, akkor még volt becsülete a sportnak, minden győzelem után kapott a csapat fejenként három varrógépizzót! A borostás fradista erre megjegyezte, senki ne essen tévedésbe, a zöld sasok nem akarnak visszajutni az első osztályba, a fakóban nekik kényelmesebb, letarolják az összes falábút, kivéve a Kecskemétet, mert az a mumus, de olyan a Barcelonának is van, a szurkolók pedig majd összedobják a pénzt, és a NASA segítségével lehozzák a világűrből azt a Leitnert, aki majd örökös bérletet kap az Üllői útra. Erre aztán Filotás néni legyintett, hogy a világűr az semmi, hanem az éjszaka megint történt nála valami, hajnali háromkor ugyanis megjelent az ágya mellett néhai Kádár János pártfőtitkár, és egy szál hegedűn eljátszotta a Mások vittek rossz utakra engem című dalt, két sort el is énekelt belőle, halkan, pityeregve: Nem volt semmi nagyravágyás bennem, nem is lett volna soha talán… Úgy látszik, a néni szeret lefekvés előtt benyakalni, nevetett egy taplósapkás férfi, ugyanis Kádár elvtárs egyáltalán nem tudott hegedülni, viszont jól sakkozott. Ketten is felcsattantak: Hohó, maga biztosan három per hármas volt, ha ennyire tudja! A taplósapkás erre legyintett, nem volt ő sehányas, egy híradófilmben látta. Erre többen is szidni kezdték a fiatalságot, amiért időt pazarolnak a sok szemét filmre, amiben nincs se szerelem, se megbocsátás, csak vércsapolás és kibelezés. Bizony igaz, kiáltott fel egy karikás szemű, ősz férfi, akiről kiderült, hogy középiskolai tanár, és éppen előző este nézte meg a fia videogyűjteményéből a Halálnyerítés című vígjátékot, ami egy öngyilkosságra készülő mexikói csellóművész és egy rákos detroiti varrónő reménytelen kapcsolatáról szól. Filotás néni ekkor közbevágott, és megpróbálta meggyőzni a sorban állókat arról, hogy nem szégyen az, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, mert az ő urának harminckét évig volt a fél arcán szakállpenész. Az orvosok nem tudták kikezelni, a végén annyira szégyellte magát szegénykém, hogy egy napon eltűnt, világgá ment. – Lehet, hogy ő az a Leitner odafenn? – kérdezte egy napszemüveges asszony, mire a borostás kikelt magából: Ha kegyed egy fradista rovására viccelődik, kívánom, hogy egész hátralévő életében szórólapokat osztogasson az újpesti aluljáróban, szemben a nyilvános vécével!
Ekkor megszakadt a beszélgetés, ugyanis a középiskolai tanár került sorra, és kért másfél kiló csirkenyakat. – Kövéret, húsosat adjon, szépségem, mert éhes a család – udvarolt az eladónak.