Tízpontos kritériumrendszert állítottak össze a biztosítótársaságok, szerintük ezek teljesülése szükséges ahhoz, hogy beszálljanak az új egészségbiztosítási rendszerbe. A lapunk birtokába került dokumentumban az áll, hogy szeretnék, ha az állam garanciát vállalna a pénztáraknak juttatott fejkvóta (azaz a bevétel) és a szolgáltatások (azaz a fő kiadások) egyensúlyára. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy ha a betegellátásért az egészségügyi szolgáltatóknak juttatott kifizetések – beleértve az előírt tartalékok változását is – meghaladnák a járulékbevételek 92 százalékát, akkor azt az állam utólag kiegészítené, kipótolná. Azaz garantált nyereséget biztosítana.
A második kritérium az, hogy a kiadások féken tartása érdekében fel kell állítani egy olyan bizottságot, amely a várható életév nyereség és a ráfordítás arányában eldönti, hogy melyek azok az ellátások, amelyeket az adott évben a társadalombiztosítás finanszíroz a betegeknek.
*
Azt ugyanis egyetlen ország sem engedheti meg magának – olvasható az anyagban –, hogy az emberek minden terápiához korlátlanul hozzáférjenek.
Egy másik feltétel azt rögzíti, hogy a fejkvótaszámításhoz minden olyan szempontot figyelembe kell venni, amelynek hatása van a betegellátás költségeire.
A vállalatirányítási jogokról azt írják, hogy a felügyelőbizottságot az állam, az igazgatóságot pedig a biztosító adná, s ezt a társasági szerződésben rögzítenék. Felvetik azt is, hogy a kisebbségi tulajdonos szavazatelsőbbségi részvényt kapjon, vagy az állam szavazati súlya legyen kisebb. De megoldást jelenthet szerintük az is, ha többszörös szavazati jogot biztosító részvényt kapnának.
A biztosítók tényleges cselekvési szabadságot szeretnének. Ez az előbb említett vállalatirányítási jogon túl azt jelenti, hogy szabadságot kapnának a szolgáltatókkal való szerződéskötésben, a minőség ellenőrzésében, a protokollok terén, a betegirányításban és abban, hogy ezek be nem tartása esetén milyen szankciókkal élhetnek. Érdemi szerepet szeretnének a finanszírozási rendszer alapját jelentő pontrendszerek karbantartásában is.
A hatodik feltétel szerint az államnak a költséghányadban kellene elismernie az általuk elvégzett többletfeladatokat, például az ügyfelek írásbeli tájékoztatását, vagy a szolgáltatók rendszeres minősítését.
Egy következő pontban leszögezik, hogy a nyereségkivétel korlátozását csak egy bizonyos mértékig tartják elfogadhatónak. Ilyen lehet szerintük például három évig az osztalékfizetés tilalma, de a későbbiekben már az ebben az időszakban felhalmozott eredmény terhére is lehetne osztalékot fizetni. Leszögezik azt is, hogy a kezdeti három év után egy adott esztendőben a nyereség legfeljebb 25 százalékának felhasználását szabályozhatnák „központilag”, azt a részt például kötelező tartalékképzésre vagy egészségfejlesztésre költenék.
A nyolcadik pontban azt kérik, hogy a pénztáraknak legyen hozzáférésük a betegirányításhoz szükséges összes adathoz, nemcsak a szolgáltatóknál, hanem az Egységes Nemzeti Kockázatkezelési Alapnál tárolt információkhoz is.
A következő kritérium szerint számukra is kedvezően kellene módosítani a kiegészítő egészségbiztosításra vonatkozó adójogszabályokat. Azt szeretnék, ha a csoportos egészségbiztosítások díját a munkáltató költségként írhatná le.
Politikai garanciát kérnek végül a rendszer stabilitásához. Ez szerintük úgy valósulna meg, hogy az állam pénz-visszafizetési garanciát vállalna arra az összegre, amelyet a nemzetközi pályázaton nyertes befektető vételár, befektetett tőke, vagy pályázati pénz formájában „betett” a rendszerbe az új vállalatok indulásáig, ha úgy döntenének, hogy öt éven belül értékesíteni kívánják tulajdonrészüket.
Universiade
Döbbenetes sérülés, kómába került a Győrben nagy sikert arató sportoló
