„Egy húszasban egyeztünk meg”

Felszámolás alatt áll az az építési vállalkozás, amelyet uniós pénzzel zsarolt meg Döge polgármestere. A felszámolóbiztos a Hír TV-nek azt mondta: ebben az is közrejátszott, hogy a dögei önkormányzat a mai napig nem fizette ki a cégnek az utolsó 70 millió forintról szóló számlát. A Hír TV szerdán mutatta be azt a 2006-ban készült hangfelvételt, amelyen a dögei polgármester, Vincze Ferenc Tibor – akit korábban a Fidesz támogatott – 20 millió forintot akar lefölözni egy építési vállalkozónak megszerzett több mint 200 milliós uniós támogatásból. Bajnai Gordon önkormányzati miniszter vizsgálatot indít az újabb leleplező hangfelvétel miatt. A vállalkozó által rögzített beszélgetés újabb részleteit a Célpont című műsora tegnap sugározta.
Vállalkozó: Mennyit kellene hogy kapjatok, hogy minden jól menjen – érted –, gyorsan!
Polgármester: Figyelj! Én megmondtam annak idején, hogy nekem ott van a hat kölyök, nekem azokat el kell rendeznem. Egy húszasban egyeztünk meg annak idején.
V.: Igen.
P.: Abból nyolc el van rendezve.
V.: Én most fejből nem tudom, érted, hogy mi hogy áll, nekem annak utána kell néznem papíron meg minden, érted. Azért mondom, hogy… […]
P.: Ha ezt mi meg tudjuk oldani, akkor […] A hat kölyökből kettő ott lesz a mai megbeszélésen, a kettő pénzügyis. Érted? Én nem akarom, hogy azt higgyék, hogy így, meg úgy, meg amúgy. […] Legyenek ott ők is, és tárgyaljuk ezt ki! De ha ez nincs, akkor viszik testületi ülésre, meg én is, ott meg keményebb a dió. Az ellenzék biztos azt mondja, hogy kötbér… mennyi a kötbér, ennyi a kötbér, akkor na. […] Valahogy ezt le kell puhíttatni, mert ha mi azt mondjuk hatan vagy heten, hogy gyerekek, ácsi gitár, ezért még ezt meg ezt megcsináljátok. […] Akkor. […]
V.: Ebben most az ellenzék is benne van?
P.: Nincs benne. Ebbe csak az én hat emberem, illetve velem együtt hét. Csak, érted, ha a testületi ülésre úgy viszem be, hogy na gyerekek, itt van tény, a kötbér, meg mi, amaz, akkor. […]
V.: De kötbér is tudod, milyen […] Tudod, milyen az. […]
P.: Én nem akarok kötbért […] Én azt akarom, de te is azt akard, hogy fejezzük be minél hamarabb tisztességesen, ne mocskoljuk itt egymást. Ezt mondtam Tamásnak is, ne erről szóljon a történet. Szépen búcsúzzunk el, osztán viszonlátás. Mert nektek sem a tesz jót rossz hírverés, […] nekünk se hiányzik a választás előtt. Itt azt a középutat kell lépni, ami mindenkinek megfelel. Itt nincs mese!
V.: Az a lényeg, hogy a te embereid kapjanak valamit. […]
P.: Ez így van. Ez így van, hát […] Ha nem kapnak, […] Árpi, tudjál róla, annak idején megbeszéltük: a húsz misi le volt téve – hozta a fickó, hogy ő nyerjen. Ugye nem lehetett, azért nem meg azért nem, és azért szavaztak meg vagy rátok, mert azt mondtam, hogy ez biztos. Ezt ne feledd el, ez tényleg így van. Nem blöffölök, meg miért mondanám, ha nem lenne igaz. Ha ők ezt megtudják vagy ezt látják, meg van az izéke mindenki megelégedésére, akkor… […]
V.: De addig is fel kellene pörgetni gyorsan. […]
P.: Árpi, itt biztosíték kell arra. Itt biztosíték nélkül a kölykök nem fognak semmit se csinálni, […] ezt őszintén mondom. Érted? Ezt beszéljétek ki, hogy tudjuk megoldani, mint tudjuk megoldani. […] Úgyhogy […] Na figyelj, délután négy órakor leülünk, oszt’ megtárgyaljuk. Addig gondolkozzatok ti is ezen a dolgon, hogy oldjuk meg rugalmasan, meg minél hamarabb. […] Mert mindenki vevő az alkura, meg az egyezségre. […] Na. […] De azért mindenki tartsa be azt, amit be kell tartani. […]
V.: Most én nem is nagyon tudom, hol járunk, minden. Nekem azt fejbe tartani. […] Azt le kellene írnom. Utána kéne néznem. […] Akkor legfeljebb valamennyit – érted, a faktorálásból, ami saját erő. […] Valami. […]
P.: Valamit ki kell hozni, össze kell hozni valahogy. […]
V.: Az a lényeg, hogy minél hamarabb pénz kell nektek.
P.: Árpi! Nektek is az kell. […] Az másképp már nem megy, hogy csak ígérgetünk, meg egyebek. Ezt te is tudod! A kölykök is mondták, hogy elég az ígérgetésből. Mondtam, gyerekek, nyugi. […]
V.: De még nincs vége. Még mennyi számlánk ott van!
P.: Árpi, jól van, tudom, hogy nincs vége. Oké, […] ha valaki a biztosítékot látja, akkor, azt mondja, oké, csináljuk. De ha valaki nem lát benne biztosítékot, garanciát, akkor azt mondja: eddig se volt, akkor most mit akar. […] Érted? Tényleg komolyan mondom ezt a dolgot! […] Meg nem hiányzik senkinek, hogy […] ez egyértelmű! Figyelj, így is hozzá lehet állani a fiúknak, meg úgy is hozzá lehet állni. De ha itt most kötbéreskedünk, meg mit csináltunk meg mit nem csináltunk. […] Mindent meg lehet csinálni, meg meg is lehet magyarázni így is, meg úgy is, de nem hiányzik senkinek! Ezt próbáljátok meg valahogy úgy rendezni, hogy jó legyen. […]
V.: Tényleg kár lenne a végén most elcsúszni. […]
P.: Azért mondom, a végén nem szabad itt izélni. Figyelj, jön a gazda, jön a brüsszeli nagykövet – már tegnap lebeszéltem vele, hogy nem harmadikán lesz, hanem tizedikén lesz. A Hillert még délután fogom hívni – az öreg már lebeszélte vele, hogy állítólag fog jönni, de nem biztos – a délután már választ akarok kapni, mert akkor már meghívót sem küldök neki. […]
V.: És akkor mennyi idő ez? Mondtad, hogy testületi ülés kell összehívni meg minden…
P.: Figyelj, máma ott van a két a pénzügyes, és ott mi meg tudunk egyezkedni, akkor a testületi ülésre nem visszük vagy nem úgy visszük. Lehet, ha máma, […] a kettő ott lesz máma, erről nyugodt legyél. Ők nem variálnak, odahívtam őket, mondták, hogy bár hívtam volna őket hamarabb. Mondtam, gyertek, gyerekek, hogy halljátok a füleitekkel, hogy miről van szó, és meg kell egyezni. Ők is ennek a hívei, hogy ezt oldjuk meg. […]
V.: De ezek a te embereid?
P.: Persze, mind a kettő. Ja, persze. […] Ellenzéket én nem akarok oda bevonni, mert az senkinek nem jó.