Feltekintő tiszta szándék

J U B I  L E U M  Nagy a sürgés-forgás mindazok körében, akik a Misztrál együttes kollegiális és baráti társaságához sorolják magukat. Mesterek, zenésztársak, az együttes által pártolt fiatal előadók, iskolatársak, rajongók, a Misztrál-fesztiválok vendégei készülnek a tízéves születésnap megünneplésére a MOM-ba, ma este hétre.

Hogy mi minden készülődik, azt még mi sem árulhatjuk el, de a jövő hét eleji tudósításunkból, ígérjük, minden kiderül; a maguk megzenésítette, énekelt verseket előadó együttes, amelyet tíz éve októberben, még Dévai Nagy Kamilla Krónikásének Zeneiskolájának hallgatójaként alapított Heinczinger Miklós, Tóbisz Tinelli Tamás, Tinnyei Zoltán és Török Máté – később csatlakozott hozzájuk Hoppál Mihály – szintén titkolózik, csak annyit tudhattunk meg, hogy majd háromórás, különleges zenei programmal lepik meg a jubileumon az őket ünneplőket. A születésnapi koncertről pedig DVD készül.
Amikor tíz éve közös zenélésbe fogtak, sokan nem hittek abban, hogy évekig, évtizednél hosszabb ideig együtt maradnak a nagyon különböző zenei világból (blues, népzene, komolyzene) érkező fiatalok, és sok közös tervet megvalósítanak, de ők úgy képzelték el akkor is a jövőjüket, ahogyan végül is lett.
Az együttes – helyzetét tekintve – tíz év, négy lemez, hét maguk szervezte fesztivál, négy városban működő klubhálózat, a tavaly átvett Bartók Béla-díj, több fesztiváldíj, rengeteg hazai és külföldi koncert után is a profi és az amatőr kategória határán egyensúlyoz. A tagok még ma sem kizárólag zenélésből élnek, de nem is ez volt soha az elsődleges cél, hanem hogy zenei, művészi, közösségi feladatokat valósítsanak meg.
Nemcsak a négy nagyszerű album – Ösvény, Mezőn széllel járók, Megkopott harangszó 1456– 1956, Dsida Jenő-versek (Hangzó Helikon sorozat) –, s a táj, a zene, a gondolat, a fölfelé tekintő tiszta szándék és a közösség sajátos, spirituális-transzcendens egységét megvalósító nagymarosi fesztiváljaik, hanem a köréjük csoportosulók, a most őket ünneplők is igazolják, hogy a Misztrál együttes tagjai jó úton járnak. Pedig – mint Török Máté mondta – mára sokat változott a zenei nyilvánosság a korábbi évtizedekhez képest. Húsz éve még egy zenekar két-három évig játszotta, kigyakorolta a koncerteken új dalait, mielőtt stúdióba vonult volna velük. Ha elkészült egy lemez, az évekig kitartott. Ma már más az elvárás. Minden évben új albummal illik jelentkezni, ha nem akarja egy formáció, hogy a rajongók elfelejtsék vagy leírják őket.
Az új dalokat először is felveszik a stúdióban, aztán a koncertekre megtanulják saját szerzeményeiket a zenészek. Mire igazán jól szól egy dal, sajnálják, hogy a kezdeti verziót kellett rögzíteni. De a Misztrál ebben a sajátos konstellációban is jól működik, nem éreznek semmiféle kényszert, hogy önmagukat ismételjék, újra feldolgozzák, divathullámoknak engedjenek. Rengeteg új feladatot látnak maguk előtt, rengeteg mondanivalójuk van még a közönség számára.
A Megkopott harangszó című lemezzel részben már az a régi vágyuk is teljesült, hogy kortárs költők műveit énekeljék, s gyűlnek már az újabb, élő költők a személyes találkozások révén, és a mai versek a tarsolyban.
Koncertrepertoárjukon egyébként – a négy lemezről vagy még korábbról – nagyjából száz dal szerepel, ezek java részét hallhatja, aki ma este befér a MOM művelődési központba.