Generációváltás Ausztráliában?

November 24-én fognak az urnákhoz járulni az ausztrálok, eldöntendő, folytathatja-e munkáját a nemzeti–liberális John Howard-kormány, vagy változtatni akarnak, és a Munkáspárt kezébe helyezik a kormányrudat. Ausztrália jóléti társadalom, és ez a szavazási eredményeken is meglátszik, az elmúlt 24 év során ugyanis csak egyszer bukott a kormány, de az 1949 óta tartó demokratikus választások során is mindössze négyet vesztett el a fennálló kabinet a 23 közül. Ha nincs különösebb gazdasági válság, akkor az ötödik kontinens lakossága általában folytatást szavaz a regnáló kabinetnek – írja a BBC brit közszolgálati adó elemzésében, és bennük lehet is bízni. Ugyan Ausztrália független ország, John Howard miniszterelnök először természetesen Michael Jefferyt, II. Erzsébet angol királynő helyi képviselőjét, Ausztrália főkormányzóját kereste fel a választás bejelentésével, akitől a parlament feloszlatását kérte.
Minden elemzés dacára a jelenlegi közvélemény-kutatások a Kevin Rudd vezette Munkáspárt győzelmét vetítik előre. Howard a prosperáló gazdaságot és a jólétet tudja felmutatni, hiszen 33 éves mélyponton van a munkanélküliség, az ausztrál tőzsde pedig egymás után döntögeti saját rekordjait. Rudd viszont előveheti a méltán népszerűtlen iraki szerepvállalást (a mostani Ausztrália az Egyesült Államok talán legszorosabb szövetségese), amellyel kapcsolatban azt ígéri, a fiúkat hazahozza a Közel-Keletről. A másik téma a környezetvédelem lehet, a tiszta levegőért és a napfényes Bondi Beachért bármire képes ausztrálok szemében szimpatikus lehet az, hogy Rudd aláírná a kiotói jegyzőkönyvet.
Minthogy Howardék számára a gazdaság jelenti a legfőbb ütőkártyát, hát azt lovagolják meg. Tegnap be is jelentették, hogy ötéves adócsökkentési programot indítanak el. A tervet az a Peter Costello jelentette be, aki a most 68 éves John Howard első számú utódjelöltje és egyben pénzügyminisztere. Így ha a kormány kap még egy
esélyt, a programot elkezdik. Costello nem sokkal később – amolyan Blair–Brown-mintára – átveszi a kormányrudat, és folytatja az adócsökkentést. A Munkáspárt pedig abban bízhat, hogy a nyugalom tengerében is vágyik a lakosság egy kis változatosságra.