Jogos büszkeség és elégedettség

A magyar labdarúgó-válogatott hozta a kötelező győzelmet Málta ellen. Méghozzá úgy, ahogy vártuk, magabiztosan, helyenként élvezetes játékkal, végeredményben 2-0-val. Bár Várhidi Péter szövetségi kapitány mindig azt hangoztatja, számunkra tét nélküli az Európa-bajnoki selejtezősorozat, mostantól érdemes lenne odafigyelni, mert a negyedik hely megszerezhető a C csoportban, aminek a jövő szempontjából igenis van jelentősége.

Szokatlan, már-már feledésbe merült érzésekkel találta magát szembe az ember a szombati mérkőzés előtt, alatt és után is. A Váci úti dugó, amint a stadiontól néhány száz méterre kiderült, még nem a felfokozott érdeklődés, hanem négy autóvezető figyelmetlenségének a következménye volt. A meccset követően a Szusza Ferenc Stadion főépületének bejáratánál a tolongást viszont egyértelműen a rajongók idézték elő. Az olaszok elleni sikert megelőzően évekig nem volt példa arra, hogy a lefújás után egy órával is több százan várják a kedvenceket kincset érő aláírásért. Örömmel nyugtáztuk, hogy a magyar válogatott fiataljainak nyakába újabb – remélhetőleg örömteli – feladat szakadt.
A legédesebb érzés mégis a találkozó alatti nyugalom: a lelátón ülve egy percig sem volt okunk kételkedni abban, hogy a magyar csapat nem győztesen vonul le a pályáról. Talán túlzott is volt a B közép reakciója úgy fél óra múltával, amikor „Ébresztő!”-t kiáltott. Addig sem lehetett kifogásunk az iramra, csupán a helyzetek maradtak ki – az első harminc percből Gera parádés ollózása emelendő ki –; s láthatóan óvatosan, türelmesen építkezett a magyar együttes, véletlenül sem akart esélyt adni a közelmúltban több meglepetést okozott máltaiaknak. Mifsud és Schembri egy-egy villanása miatt erre minden oka meg is volt.
A 34. percben végre gólnak tapsolhattunk, egy kivágódott labdát Dzsudzsák tekert egyből középre, Feczesin nagyszerűen érkezett, s a hálóba bólintott. Néhány perc múltán Fülöp mentett bravúrosan Woods elől a 16-oson kívülre szaladva, ami után már tényleg csak a kimaradt magyar lehetőségek miatt elégedetlenkedhettünk. Ezekből Gerának, Feczesinnek és Filkornak is jutott, a legnagyobb pedig Tőzsérnek, amikor már csak Haber kapussal állt szemben, de nem tudta mellette ellőni a ladát.
A 77. percben jóvátette a hibáját, 25 méterről végezhetett el szabadrúgást, s Haber dermedten, a közönség pedig kitörő lelkesedéssel figyelte, amint a labda a bal kapufát is érintve a hálóba vágódott. Dusan Fitzel, a máltaiak szövetségi kapitánya utóbb úgy értékelt, a forduló gólja, amit köszönettel fogadunk.
A 2-0-s vezetés birtokában a magyar válogatott örömfocit játszott, amit a 75. percben csereként beállt Buzsáky vezényelt. A Plymouth középpályásáról nagyon jó hírek érkeznek, végre idehaza is láthattuk, hogy teljesen megérdemelten. Sőt, szombati formája alapján megkockáztatható, hogy ha győzelemre játszik a válogatott, helye van a kezdő tizenegyben. De ez már legyen Várhidi Péter gondja, ahogy az is, hogy legközelebb – mindjárt szerdán Lengyelországban – Priskinnek vagy a szombaton kiválóan játszott Feczesinnek szavaz bizalmat; s ha véget ér ez a szélsőséges esztendő, akkor Husztinak miként szorít helyet a csapatban. Miként a találkozó után a szövetségi kapitány mondta, ezekkel a kérdésekkel ráér később foglalkozni, legalább egy napig a győzelemnek szeretne örülni. Egyetérthetünk, miként Várhidi a meccsen túlmutató értékelésével is:
– Az év végére három dolgot szerettünk volna elérni. A közönség szeresse meg a csapatot, alakuljon ki az a gerinc, amire a jövőben építhetünk, s legyen stílusa a játékunknak. Azt hiszem, mindhárom célt sikerült elérnünk. Büszke vagyok a játékosaimra.
A Málta elleni siker után még a részleteket tekintve sincs nagyon okunk vitatkozni.

Százszázalékosan. A szervezésnek „hála” összeért az A válogatott és az U19-es csapat Eb-selejtezője, így egyszerre a kettőt nem lehetett megtekinteni. Akik a fiatalok Svájc elleni tatabányai derbijét választották, kiegyenlített erők küzdelmét láthatták. Az első félidőben a vendégek játszottak jobban, s Frey révén vezetést szereztek. A Tatabányán klubedzősködött, a szurkolók által most is ünnepelt Sisa Tibor a cserékkel megtalálta a megoldást, s az eredmény megfordult. Az 59. percben Lengyel ért bele jó ütemben Nikházi szabadrúgásába (1-1), majd a 85.-ben a mezőny talán legjobbja, Koman távoli lövése már győzelmet ért (2-1). A mieink hibátlan mérleggel léptek az elitkörbe, ahol újabb sorsolás és újabb csoport vár rájuk. Innen már csak az első jut tovább – de már az Eb-re. (D. Zs.)