Lehet hisztizni?

A megszokott koreográfiát követte a több-biztosítós, nyereségérdekelt egészségügyi modellről szóló koalíciós huzavona hétfőn este politikai egyezséggel lezárult fejezete. A felek a hónapokig húzódó, színfalak mögötti szakértői tárgyalásokon lecövekelték magukat egymástól távoli álláspontjaik mellett, s időnként nyilvánosan üzengettek egymásnak. A közvélemény megértő mosollyal fogadta, amikor az úgynevezett SZDSZ felvetette a koalícióból való kilépés lehetőségét arra az esetre, ha az MSZP „reformellenes” erői tovább makacskodnak.
Aztán megszületett a kompromisszum: az új, a magántársaságoknak kisebbségi tulajdonrészt, de várhatóan erős jogosítványokat biztosító egészségügyi rendszerben egyszerre érvényesül a szocialisták által preferált területi, illetve az inkább a szabad demokraták képviselte versenyelv. Azon, hogy mégis melyik kormánypárt nyerte a csatát, csak annak tudatában érdemes merengeni, hogy a háború már a nyáron eldőlt. Az MSZP programjában nem szerepelt az egységes állami egészségbiztosítás megbontása, feldarabolása (persze a második Gyurcsány-kormány intézkedéseinek java része sem), a párt szakpolitikusai megakadályozni, majd késleltetni igyekeztek a jóval kisebb partner senki más által nem támogatott koncepciójának megvalósítását. Ám az „SZDSZ” itt is rákényszerítette akaratát az MSZP-re: megszületett a döntés a több-biztosítós modell bevezetéséről, beengedik a járulékainkból finanszírozott alapellátásba a nyereségérdekelt magántársaságokat. Gyurcsány Ferenc tett néhány erőtlen kísérletet, hogy a nyers valóságot elfedje a változtatástól okkal tartó baloldali szavazók elől, s azt állította, nincs szó több-biztosítós modellről.
A hétfői megállapodás csaknem annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, ezért könnyen lehet, hogy az ismét szakértői szinten folytatódó egyeztetéseket megint csak politikai ukázra lehet majd lezárni. A kormányfő valódi szándékát leplezte le múlt szombati kirohanása saját pártja szakmai álláspontjukhoz ragaszkodó egészségpolitikusai ellen (Otthon tessék hisztizni!), valamint Kóka János megjegyzése az egyezség megkötése előtt: Gyurcsány Ferencnek is sikerült megteremtenie az MSZP-ben a reform melletti konszenzust. A körvonalazódó rendszerről elfogultság nélkül megállapítható, hogy zavaros, a szakmai szempontokat zárójelbe tevő politikai alkukényszer szülte, s ilyen típusú konstrukciót még sehol a világon nem alkottak. Az egészségpénztárak megyénként jönnének létre, de az egész országban toborozhatnának tagokat. A szabad demokrata Horn Gábor szerint nem is lehet megyerendszerről beszélni, néhány éven belül nyolc egészségbiztosító lesz egyenként legfeljebb másfél millió ügyféllel. Világos, ugye? A Közép-Magyarország régió (a főváros és Pest megye) lakói viszont rögtön a neoliberális nirvánában érezhetik magukat, mivel ők négy biztosítónak köszönhetően kezdettől élvezhetik a tiszta verseny áldásait. Ha minden így marad, január elsejével az egyik nagy társadalmi alrendszer működése alapjaiban megváltozik. Rossz hírem van: tíz éve ugyanez a társaság nyugdíjreform címén egy másik alrendszerbe piszkált bele. Mára egyre többen állítják, azt is eltolták. Hol válság van, ott válság van.
Az MSZP képtelen választói érdekei, a hagyományos baloldali értékek képviseletére, s az egész ország rovására századszor is enged a zsarolásnak. A koalíciós partner és a miniszterelnök nyomása alatt, a hatalom elvesztésétől remegve a szocialistáknak valóban csak az otthoni hiszti maradt. Mi is beérjük ennyivel?