Marad a bizonytalanság

Julija Timosenko sikeres szereplése meglepte a közvélemény-kutatókat, akik még pár napja sem érzékelték pártja, a BJUT ilyen mértékű előretörését. A „narancsos” forradalom egykori hercegnője populizmusával, karizmájával az utolsó pillanatban nyerte meg a két Viktor sárdobálásába belefáradt, kiábrándulásuk ellenére is valami jobbra vágyó tömegeket. Mint azonban a lapunknak nyilatkozó ukrán szakértők megállapítják, Timosenko feltehetőleg csak egy kis párt bevonásával tud majd kormányt alakítani.

Timosenko agresszív politizálása, aktivitása és határozottsága a kampányban is megmutatkozott, értékel Mikola Csurilov, a kijevi Socis Szociológiai Intézet igazgatója, hozzátéve, hogy a BJUT vezetője karizmatikus személyiség. Fellépése meggyőző, jól érzi a tömeg pszichológiáját. A választók igényeinek függvényében több húron játszik. Ha kell, imádkozik, s a kivetítőn megjelenik mögötte Szűz Mária képe. Máskor kimért, nyugodt, szociálisan érzékeny szocialista politikus, aki béremelést ígér. A következő pillanatban nemzeti, aki tigrisként védi Ukrajna függetlenségét, s európai útját. Igazi populista, aki a legtöbbször irreális célokat tűz választói elé, ám ez segíti a felszínen maradni.
A Régiók Pártjának szereplése a szociológusok értékelése szerint ellentmondásos. Janukovicsék az egy évvel ezelőttihez képest valamelyest növelték is voksaik számát, s ez hatalmi pozícióban kimondott sikernek számít. Timosenko népszerűségének ilyen mértékű megugrása ugyanakkor a „kék-fehérek” vereségeként értékelendő, mivel nem találták meg a BJUT kormányzatot bíráló kampányának ellenszerét. A Régiók Pártja több voksra számított, véli Olekszandr Vesnyak, a kijevi Szociológiai Intézet munkatársa, ám így is hozta az elvárható minimumot. Kiemeli ugyanakkor, hogy erőtlen kampányával a Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem egyáltalán nem tudott lépést tartani a BJUT-tal, a „narancsos” táboron belül most egyértelműen Julija Timosenko osztja a lapokat.
A két elemző egyaránt úgy véli, hogy a mostani választások sem hozzák meg az oly régóta várt politikai stabilitást Ukrajna számára. Sőt, az ellentétek átmenetileg mélyülhetnek is. Ismerve Timosenko ambícióit, Csurilov szerint aligha lehet hosszabb távon stabil a „narancsos” koalíció, ráadásul a kormányzáshoz feltehetőleg szükség lesz egy harmadik erőre, ami csak tovább növeli a bizonytalanságot. Mint fogalmaz, az „aranyrészvény” a nagypolitikába visszatérő volt parlamenti elnök, Volodimir Litvin kezében van. Vesnyak mindezt kiegészítve megjegyzi, a Régiók Pártjának több kis pártot magában foglaló esetleges koalíciója még ingatagabb lenne.