Muse: kedvesen, mégis távolian

H A N G - H A T Á S

Pár évvel ezelőtt még csak a Music Television egyik alcsatornáján (MTV2) bukkant fel időnként egy feltörekvő underground zenekar klipje, a Time is running out. A szám önmagáért beszélt, oly egyedi, szokatlan hangzású volt, hogy az ember akaratán kívül bevéste a memóriájába a szót: Muse.
Hogy milyen is a Muse? Pontosan nem határozható meg, nem kategorizálható, olyan, mint egy modern művészi alkotás, minden egyes ember másképp leli benne örömét. Az alternatív, progresszív, dallamosnak mondható rockzene olykor balladisztikus, klasszikus zenei elemekkel, illetve Matthew Bellamy énekes-gitáros-zongorista érdekes frekvenciákban mozgó hangjával ötvözve, bizonyítottan működik; manapság mintha kötelező elfoglaltságukká vált volna a különféle díjátadókra járás. Egy szavazáson kikiáltották őket a világ egyik legizgalmasabb bandájának; látva-hallva az együttest, nem is kételkedik igazán ebben az ember. Meglepő váltások, dallamharmonizációk: progresszív hangzással és kellő profizmussal megspékelve végtelenül izgalmas zene születik.
Öt évvel ezelőtti magyarországi látogatásukat megismételve, szerdán este az arénában dübörgött a Muse. Fél tíz előtt pár perccel megszólalt az első taktus, cikázni kezdtek a fények, felcsendültek a hírnevükért felelős, kötelezőnek számító számok, mint a New Born és a Bliss, de jócskán játszottak a Black Holes and Revelations című, friss albumukról is. Le a kalappal a profizmus előtt, tényleg, szinte minden rendben volt, egy dolgot kivéve: amellett, hogy kétszer is megszólaltak magyarul – kedvesen s helyesen –, nem sok időt vesztegettek a közönséggel való kommunikálásra, ettől valahogy távolinak tűnt az egész. Zseniálisan adták elő a számokat, de nem el-, hanem lejátszották a repertoárt, s ez azért nagy kár egy ilyen zenekarnál. Tökéletes show, csak éppen nem teljes katarzisélmény; a New Born alatti zongoratéma zseniális, főleg, hogy egyszer csak átvált könyörtelen gitártekerésbe. Ha nem látnánk őket, azt lehetne hinni, hogy a Dream Theater áll a színpadon. Elképesztően jó a dob és a basszusgitár, összhang uralja a színpadot.
A Time is running out alatt már-már megőrül a rajongó közönség, s ezt csak fokozzák a tömeg felett szállingózó óriáslufik.
(Muse, Budapest Sportaréna, október 10.)