Olvasóinktól

Ács Jánosné (Balatonfüred): Sérelmezem, mert nem tudom, miért tűnt el a népszavazást kezdeményező tiltakozó aláírások hét kérdése közül az, hogy ne számítson bele a dolgozni járó nyugdíjasok nyugdíja az adóalapba. Az hamis érv, hogy esetleg vannak olyan országok, ahol beleszámít. Már maga a bevezetés módja is sértő volt. A média kényszeresen kerülte, hogy egyáltalán szó essen a tervezet megszavazásáról, a munkahely egy sorban sem értesített róla és az ahhoz járuló egyéb elvonásokról sem. Én mindig közalkalmazott voltam, ilyen korábban elképzelhetetlen volt, hogy 2006 októberében megkötök egy egy évre szóló munkaszerződést, és januártól több mint 30 ezer forinttal kevesebb nettó fizetést kapok ugyanazért a munkáért, ugyanazon bruttó fizetésért havonta. Talán ez a reformok igazságossága? A nyugdíjamért megdolgoztam. 39 évet, Magyarországon. Nekem nem jár ugyanannyi nyugdíj, mint aki „csak élvezi a nyugdíját otthon”? Vagy nem jár ugyanazon munkáért ugyanazon bér? Vagy csak virtuálisan jár? Örüljek, ha dolgozhatok? Hiszen fenyegetnek a leépítések, átszervezések, sőt az is elhangzott, hogy jövőre választani kell: vagy munka, vagy nyugdíj.

Dr. Kelemen József (Budapest): Az önök lapjában, egyéb, nem kimondottan kormánypárti orgánumokban a politikusi megnyilatkozásokban általában a balliberális jelzőt használják. Úgy gondolom, a valóságnak megfelelően a liberálbal jelzőt kellene használni, hiszen már régen a farok csóválja a kutyát. És rá kellene döbbenteni az úgymond baloldalhoz hűséges veteránokat, hogy ennek a kormányzatnak, pártnak már régen semmi köze a baloldalhoz, leginkább őket csapta be, nyomorította meg.

Antal Sándorné (Penészlek): A Magyar Nemzet október 3-i számában írt cikkéért Bogár László professzor úrnak köszönetet mondok. Ismét bizonyítékát adta annak, hogy elvont dolgokat is képes úgy bemutatni, hogy mi, laikusok is megértsük. Vannak elismert szakemberek, akik csak teátrális magasságban tudnak beszélni. Bogár urat bátorságáért is őszinte elismerés illeti. A számok tükrében is az embert villantja fel. Csath Magdolna szintén ilyen világosan szól. E manipulatív közegben ez nagy érték, mert lehet bármilyen tudományos is valaki – ha fantasztikusan okos is –, mit sem ér emberség nélkül. Más. Sólyom László morális válságról beszél. Kinek? Tolvajnak mit ér erkölcsről beszélni és tisztességről álmodni? Hisz az exkommunisták előtt ezek ismeretlen fogalmak. Ők 1919-es elődeik útját járják. Csalnak. Lopnak. Hazudnak. Kormányozni nem tudnak, dolgozni nem szeretnek. A Fidesz sajnos ezt későn ismerte fel. A köztársasági elnökkel kapcsolatban mindenki mindig az alkotmányra hivatkozik. Értünk van-e az alkotmány? Egy volt ügynök, egy tolvajláson kapott idegeskedő lehet a vezetőnk? Lehet igazságot várni a hazugságtól? Meddig tűrhető még Gyurcsány handabandázása?