Pontatlan pontok

Gyurcsány Ferenc szereti pontokba szedni történelemcsináló ötletrohamait. Annak idején szép közönségsikert ért el a százlépéses programmal, de a legújabb,
48 pontos kormányprogram is komoly érdeklődést keltett. Itt kell megemlítenünk a kormányalakítást követően, Balatonőszödön kidolgozott, az Új Magyarország fejlesztési tervet megalapozó tíz alapelvet is, amely – fent említett társaihoz hasonlóan – semmilyen konkrétumot nem kötött az orrunkra. (Akkor hangzott el az őszödi beszéd is.) A napokban hét pontban fenyegette meg a hiszékenyeket és ijedősöket, mondván: most aztán felszámolja a politikai korrupciót és a mutyizást. Némely elemző a hét pontot afféle politikai tisztítótűznek véli, mások, köztük Gyurcsány párttársai is, újabb átgondolatlan zagyvaságnak, és egyenest a pokolba kívánják. Mindenesetre a javaslatok között vannak olyanok, amelyeket már törvénybe foglaltak. Más pontoknak vajmi kevés, mondhatni semmi közük a korrupcióhoz, a közéleti tisztasághoz, leginkább a politikusellenes közhangulatot lovagolnák meg. Vannak a korrupció visszaszorítását, a közélet tisztaságát segítő elképzelések is, kérdés, azok mennyire hitelesek, mennyire vehetők komolyan.
A pontok szellemében megszigorítanák a párt- és kampányfinanszírozási törvényt. A pártoknak kötelezővé tennék a részletes pénzügyi beszámolást, és azt folyamatosan ellenőriznék. Ez megható, főleg, ha arra gondolunk, hogy a tizennyolcadik születésnapját ünneplő MSZP-t szinte világra jötte óta népszavazási határozat kötelezi arra, hogy számoljon el jogelődje és örökhagyója, ezen keresztül saját induló vagyonával. Tizennyolc röpke év kevés volt hozzá. Elképzelhetjük, hogy a párt miként fog évente, rendszeresen elszámolni. A kampányban reális szintre emelnék a pártok költségvetési támogatását, ugyanakkor korlátoznák a kormány és a civil szervezetek politikai reklámjait. Az egy képviselőre eső egymillió forintos kampányköltség akkor is kevés volt, amikor kitalálták, s azóta nagyjából ezerszázalékos volt az infláció. A civil szervezetek politikai reklámjait nem tudni, miféle alkotmányos, törvényes alapon képzelik korlátozni, ugyanakkor a kormány évek óta közpénzből, folyamatosan kampányol. Nehezen hihető, hogy a miniszterelnök visszafogná magát és kormányát, amikor máris további milliárdokat irányoztak elő a „kommunikáció” javítására. A második és harmadik pont összefügg, a pártok ifjúsági szervezetei, de még az általuk létrehozott civil szervezetek se kapjanak önállóan közpénzeket. Eddig sem kaphattak volna, félő, a valóban civil szervezetek szenvedik meg a bürokratikus szigort. Üdvözöljük azt a javaslatot, mely szerint kizárnák a közpénzre pályázók közül azokat, akik részt vettek a pályázat előkészítésében, illetve a döntéshozókat. Örömünk keserűségbe fordul, egyrészt, mert ez eddig is így volt, másrészt: gyalázat, hogy ilyen javaslatnak kell megszületnie. A magasabb beosztású köztisztviselőket a vagyonbevallás mellett vagyonosodási vizsgálatnak is alávetnék, ami ellen még az érintetteknek sem lehet kifogásuk. Kifogásolható viszont a főállású parlamenti képviselőség visszaállításának ötlete. Természetesen gazdasági társaságok vezetői, tagjai továbbra se lehessenek képviselők, de a szegény polgármesterekkel nem tudni, mi baja a kormányfőnek. Talán túl sok polgármester ül az ellenzéki padsorokban? Miért csak ezt tartja összeférhetetlennek, saját álláshalmozását meg nem? (Vegyen példát a Kókáról!) A képviselők költségtérítésére vonatkozó szabályokat pedig ideje lesz az egész országot szorongató törvényekhez igazítani, ám ennél sokkal izgalmasabb Gyurcsány ama vágya, hogy az ülésekről igazolatlanul távol maradó képviselőket megbírságolják. Megnyugtatjuk a miniszterelnök urat, az ellenzéknek akkor is megéri majd, hogy kivonuljon a szónoklatairól.
A hírek szerint kormányunk feje mostanában a bátor, lendületes, igazságos KRESZ megalkotásán fáradozik. Az jó, mert nagyon sok pontból áll, nem beszélve az alpontokról és bekezdésekről. Egyébként a korrupció elleni küzdelmet a közbeszerzési eljárásoknál kellene kezdeni – garantált eredménnyel járna.