Sváb vacsora egy jó kirándulás után

Lakoma

Soha nem értettem, a vendéglőtulajdonosok miért hiszik azt, hogy a forgalom és a felszolgált portéka minősége között nincs semmiféle összefüggés. Alighanem ismerős a kedves olvasók előtt az érzés, amikor egy régi, jól bejáratott helyen, a sokadik alkalommal, egyszer csak az ember elé kerül a büdös harcsapörkölt vagy a bor gyanánt odatett undorító lőre.
Pedig ilyenkor az ember felhagy a jól bejáratott hely látogatásával, és még a barátok barátainak is elmondja, hogy ide, komám, még véletlenül se tedd be a lábad. A vendéglőtulajdonosok ezek után nagyon tudnak panaszkodni, a recesszióra, a konkurenciára és a hálátlan vendégekre.
Néhány évvel ezelőtt, több efféle arcra esés után találtam rá Berkenyén a Dunakanyar egyik legjobb vendéglőjére, a Szent Anna fogadóra, s mint egy hete sikerült meggyőződni róla, itt azóta sem vált szokássá visszaélni a bizalommal.
Talán ez a hely szellemének is köszönhető, a Börzsöny déli lábánál, Nógrád és Szendehely között megbúvó kis falu minden négyzetméteréből az élni akarás árad. Az utcák széle virágerdőtől roskadozik, a modern, önkéntes téeszben biogyümölcsöket termesztenek. Berkenye – nem kis részben a hazatért sváb családoknak köszönhetően – tehát kitalálta magát.
Mindebbe illeszkedik a faluközpontban tiroli ízléssel felépített és berendezett, impozáns, tágas panzió és étterem. A konyha megbízható és különleges, az árak barátságosak, háromezer forintból „végig lehet enni-inni” az étlapot, de kevesebből is jól lehet lakni. A sváb főtt káposzta mindenhez dukál, de ízletes vadételeket és helyi biogyümölcsökkel megtöltött palacsintakölteményeket is kapunk.
Egy szép börzsönyi, cserháti túra után érdemes erre venni az irányt. Megáll itt a Nógrádi-medencében végigzakatoló kis piros is.