Szetey és a sánta kutya

Újra felbukkant Szetey (Huncut) Gábor személyügyi államtitkár a köztévében. Régóta vártam, mikor kerül megint elő a kis ember, hiszen nem varrta el a szálat legutóbb, amikor a Gyárfás-féle Nap-keltében hazudozott összevissza.
Az történt tudniillik, hogy a kis Szetey egyszer csak előbukkant az ismeretlenség homályából, és rögtön államtitkár lett. Csak annyit lehetett róla tudni, hogy egy dohánycégnél dolgozott külföldön, Gyurcsányék pedig egy kalap pénzért hazahívták. A hoppon maradt szocik morogtak, de a hivatalos életrajzokból sem derült ki semmi, ki is ő.
Azután jöttek a tények. Kiderült például, hogy Gyurcsánnyal korábban közös cégben volt, sőt egy forintért eladott az Altusnak egy százezer forintos üzletrészt is a cégből. Amikor mindezt e lapban el lehetett olvasni, láthatóan inába szállt a bátorsága, és másnap a gyanús ügyletre rákérdező riporternek letagadta a dolgot. (Ilyenkor a hiperaktív APEH vajon mit csinál?) A minap újra felbukkant a kis Szetey a köztévében, aminek nagyon megörültem, hiszen azóta várom, hogyan varrja már el a szálat a hazudós államtitkár. Ám míg a műsorelőzetesben arról viccelődött, hogy igazságtalanul támadtuk meg, addig a műsorból ez a rész már kimaradt, pedig – huh! – kétszer is megnéztem. Az ügyről egyelőre ennyit tudok… Egy gyöngyszem azért kigurult a huncut szájából, amit most közkinccsé teszek: „Nagyon veszélyesnek tartom az általánosítást, azt, hogy mindenki lopik, hazudik meg minden ikes dolgot.”