Tagadja az ’56-os forradalmat

Szélsőségesen tagadta egy nyilatkozatában 1956 forradalom voltát az MSZP új parlamenti képviselője. Havas Szófia szerint az akkori események a nyilaskeresztesek kiszabadulásával és a vészkorszak felidéződésével jellemezhetők. Wittner Mária nem ajánlja Havasnak az október 23-i korzózást, János Katalin, Nagy Imre unokája felháborodását fejezte ki lapunkban, az MSZP néhány ötvenhatos érintettségű képviselője pedig közleményben határolódott el pártbeli társától. Havas Szófia kitart véleménye mellett.

A múlt teljesen átértékelődött. Önnél is? – kérdezték a HVG interjúkészítői Havas Szófiától, a Magyar Szocialista Párt nemrégiben esküt tett országgyűlési képviselőjétől. Horn Gyula volt miniszterelnök unokahúga így felelt a hetilap legutóbbi számában: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.” Havas nyilatkozata ellentmond a kormánykoalíció és az MSZP-s parlamenti elnök lépten-nyomon hangoztatott kérésének, miszerint pártfelhangok nélkül, méltósággal ünnepelje meg az ország az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, vállalva Nagy Imre miniszterelnök közös örökségét. Tegnapi számunkban egyébként éppen arról számoltunk be, hogy Jánosi Katalin, a mártír kormányfő unokája az öt parlamenti frakció képviselőjének hasonló kívánalmakat fogalmazott meg a budapesti Nagy Imre Emlékházban.
Szili Katalin házelnök megkeresésünkre sem kívánta kommentálni pártbeli társa forradalomgyalázó szavait. Az MSZP-frakció ötvenhatos munkacsoportja – Donáth László, Horn Miklós, Mécs Imre, Puchert János és Vitányi Iván – azonban tegnap közleményben nyilvánította ki: Havas Szófia „durván és igazságtalanul megsértette az egykori magyar társadalmat, különösen azokat, akik életüket áldozták. […] De megsértette képviselői esküjét is, amelyet nemrégiben az ’56-os forradalomban gyökerező III. Magyar Köztársaság alkotmányára tett.” Mécsék elhatárolódtak e „történelemhamisító nyilatkozattól”, és egyértelműsítették: elvárják Havastól, hogy kövesse meg mindazok emlékét, akik a magyar szabadságért és függetlenségért küzdöttek. Havas Szófia így válaszolt párttársainak: „Nekik abszolút szívük joga, hogy ne értsenek egyet azzal, amit mondok, mint ahogy nekem is szívem joga, hogy mélységesen ne értsek egyet azzal, amit ők mondanak. Egyébként kérjenek bocsánatot, ha úgy gondolják”.
– Havas Szófia nem mondhat mást, mint nagybátyja, a pufajkás Horn Gyula – állapította meg Wittner Mária ’56-os halálraítélt, a Fidesz képviselője. Azzal igazította ki a szocialista képviselő döbbenetes szavait, hogy a háború utáni számonkérés nyomán sokkal többeket végeztek ki, mint amennyien a tényleges nyilasok voltak, ugyanakkor kisnyilasok sokasága éppen a kommunista pártban – nem pedig a börtönben – kötött ki. A forradalom alatti begyűjtésekről úgy vélekedett Wittner Mária, hogy az pusztán ÁVH-sokra vonatkozott, és későbbi törvényes kivizsgálásukat célozta, ráadásul az ÁVH-soknak általában a hajuk szála sem görbült, a forradalom bukása után kiengedték őket. A képviselő aszszony rávilágított: az életben hagyott ÁVH-sok miatt akasztottak fel a megtorlás idején nagyon sok ártatlan embert. „Havas Szófia beszélhet ellenforradalomról, de ki ne tegye a lábát október 23-án az utcára” – óvta képviselőtársát Wittner Mária. Hangsúlyozta, a botrányos nyilatkozat magától értetődővé teszi, miért nem kívánnak békülni és együtt ünnepelni a valódi ötvenhatosok szervezetei a kormányerőkkel.
– Rendkívüli módon felháborít Havas Szófia nyilatkozatának 1956-ra vonatkozó kitétele – mondta lapunknak Jánosi Katalin, a mártírhalált halt Nagy Imre unokája. Hozzátette, a maga részéről határozottan visszautasítja ezeket az általánosításokat.