Zavarkeltők

Ma már elképzelhetetlen bárminemű amerikai hadművelet az űreszközök zavartalan támogatása nélkül. A különböző műholdak teszik lehetővé, hogy az Egyesült Államok megfelelő információt szerezzen (potenciális) ellenségeiről, nagy sávszélességű kommunikációs kapcsolatot létesítsen haderejének egységei között, illetve hogy rendkívül pontos navigációt (GPS) biztosítson járművei és precíziós fegyverei számára. Nem véletlen, hogy az utóbbi években világszerte számos hatalom végzett kutatásokat, fejlesztett ki eszközöket az amerikai „űrinfrastruktúra” hatékonyságának csökkentésére, míg Washingtonban – felismerve saját függőségüket és kiszolgáltatottságukat – terveket vázoltak fel egyedi képességeik, ha úgy tetszik, „űrfölényük” megőrzésére.
A nyugati világ közvéleménye számára egy kínai kísérlet nyomta meg a vészcsengőt. A költségvetését évről évre két számjegyű százalékkal növelő ázsiai hatalom hadereje egy ballisztikus rakétából kialakított „műholdvadász” eszközt tesztelt, amellyel sikeresen megsemmisítettek egy kiöregedett műholdat. Oroszország – ahol a légvédelmi erők űrvédelmi erőkké (VKO) történő fejlesztése van napirenden – leporolta régóta meglévő koncepcióit, amelyek az amerikai űreszközök bénítására és megsemmisítésére irányulnak. Vannak ezek között műholdvadász eszközök éppúgy, mint a felderítő műholdakat vakító lézerek.
Másutt azzal is megelégednének, ha csak helyileg és ideiglenes jelleggel megfoszthatnák az amerikaiakat a műholdjaik jelentette előnyöktől, különös tekintettel a globális helymeghatározó rendszer, a GPS használatára. 2003-ban az iraki erők bevetettek olyan berendezéseket, amelyek a rendszer által használt gigahertzes tartományban működtek, hogy lehetetlenné tegyék a műholdak jeleinek vételét, és eltérítsék céljaiktól a GPS-vezérlésű, néhány méter pontosságú JDAM bombákat. Máig nem tisztázott, hogy értek-e el eredményt az irakiak, az azonban tény, hogy Washington egy orosz céget, az Aviakonversziját gyanúsította meg a zavaróberendezések szállításával. A különleges technológiákkal foglalkozó vállalat azóta tiltólistára került, és az amerikaiak nyomására még az orosz hatóságok is korlátozták működését. Bár tervezőirodájuk még Oroszországban működik, termékeik gyártását kénytelenek voltak áthelyezni Fehéroroszországba. GPS-zavaróikat ettől függetlenül számos haderő megvásárolta, köztük a német Bundeswehr, amely Afganisztánban hasznukat vette az afgán ellenállókkal szemben: a tálibok ugyanis éppúgy használnak GPS-vevőket, mint az amerikaiak és szövetségeseik. A másik megrendelő Irán, amelynek védelmi tervezői a prioritások között tartják számon az amerikai űrfölény degradálását, a műholdas vezérlésű bombák eltérítését. A hatékony zavarás azonban nem egyszerű feladat, és az amerikai költségvetés fejezetei között nem egy olyan tétel akad, amely a GPS-vevők zavarvédelemmel történő ellátását célozza. Folyamatban van egy olyan program is, amely új, kódolt adásokkal még inkább megnehezítené a zavarók dolgát.
Mivel az amerikai rakétavédelmi rendszer is nagyban függ az ellenséges rakétaindítást először észlelő műholdaktól és a különböző kommunikációs szatellitektől, a katonai űrverseny erre a területre is kiterjedhet. Mindazonáltal szakértők szerint rövid távon sokkal inkább a kifinomult technológiák párharca jelenhet meg a világűrben, mintsem fegyverek szó szerinti űrbeli telepítése.