A jégen is igaz: olcsó húsnak híg a leve

Félidejéhez érkezett az osztrák jégkorongliga alapszakasza. Ebben a körben az Alba Volán tegnap mérkőzött az Innsbruckkal, amelynek a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Pat Cortina az edzője. A Volán ugyanúgy kapott ki, mint az idény során hazai pályán már sokszor. Sokáig egyenrangú ellenfél volt, de a döntő pillanatokban játékosai nem összpontosítottak kellően. Az első játékrész legvégén Stastny buta szabálytalanságot követett el, az emberelőnyt az osztrákok 22 másodperccel a dudaszó előtt használták ki. A folytatásban a fehérváriak hosszú percekre beszorították ellenfelüket – eredmény nélkül; s a harmad hajrájában megint gólt kaptak. Ezzel gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, az utolsó húsz percben összeroppant a Volán, nyolc perc alatt négy gólt kapott, így végeredményben 6-0-s vereséget szenvedett.
A magyar bajnoki címvédő mérlege meglehetősen karcsú, az eddigi tizennyolcból mindössze egy találkozót nyert meg (3-2-re a Villach ellen), kettőt hosszabbításban vesztett el, azaz négy pontja van, s úgy zárja a mezőnyt, hogy több mint tíz ponttal le van maradva az utolsó előtti együttestől.
Az osztrák bajnokság színvonala jócskán meghaladja az előző idény végével megszűnt Interligáét – válogatott szinten az A csoport második felének felel meg –, a fehérvári klub szereplése mégis csalódást jelent. Ocskay Gábor szakosztály-igazgatónak is.
– Előzetesen hat–tíz győzelemre számítottam az alapszakaszban. Be kell látni, ez túlzott optimizmus volt. Az eddigi összképet az is csak árnyalja, hogy négy olyan meccsünk akadt, amelyet csak egy góllal vesztettünk el, s további öt, amelyet kettővel – kezdte értékelését Ocskay Gábor. Amikor az okokról kérdeztük, így folytatta:
– Ránk is érvényes a közmondás: olcsó húsnak híg a leve. A légiósaink csalódást okoztak. Nem ütötték meg azt a szintet, amit az osztrák liga megkövetel. Tudom, ez a vezetőség, így személyesen az én felelősségemet is felveti, s az edzőváltáson is el kell gondolkodni, de nem szabad elkapkodni. Hiába szeretnénk mi olyan játékosokat igazolni, mint a legjobb osztrák klubok, erre egyszerűen nincs pénzünk. Így nem marad más, mint hogy próbálkozunk. Ajánlanak egy hokist, teszteljük, ha megfelelőnek tűnik, akkor leigazoljuk, de igazából a mérkőzéseken mutatkoznak meg a képességek. A kanadai Gosselin például nagyon jó fogásnak tűnt, olyan szerződést kötöttünk vele, miszerint mecscsenként hoznia kell az egypontos átlagot, ehhez képest tizenkét találkozó után két gól és egy assziszt állt a neve mellett a statisztikában. Meg is váltunk tőle. Sajnos, ezt tehetnénk valamennyi külföldivel is, de egyszerre ez nem megy. Azóta szerződést bontottunk a szlovák Dostallal is, és igazoltunk két védőt, a lett Galvinst és a kanadai Allent (aki a tegnapi mérkőzésen mutatkozott be – a szerk.). Szeretnénk még két csatárral erősíteni, s akkor van reményünk arra, hogy bejussunk a rájátszásba.
Az eddigi teljesítmény alapján ez túlzott derűlátásra vall, de a versenykiírás értelmében nem reménytelen. A tíz csapatból az utolsó négy játszik majdnem tiszta lapról – a hetedik kettő, a nyolcadik egy pontot hoz – újabb oda-visszavágós kört, s az első kettő bejut a negyeddöntőbe. Kacskaringós, akadályokkal nehezített úton, de a Volán még célba érhet.