Blokádok

Félkótya őrjöngők túszul ejtették a várost. Ezt a mondatot nem én szültem világra, hanem Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető, aki parlamenti szerepléseinek tanúsága szerint rendszeresen a Micimackón pallérozza a stílusát. Természetesen én tudom, hogy a magyar nyelvben létezik félnótás meg kelekótya – félkótya azonban, sajnos, nem. Igaz, az öregecskedő jelzőt sem ismertük, amíg meg nem alkotta a fékezhetetlen munkásmozgalmi kreativitás. Lendvait talán az gátolta az elemi fogalmazásban, hogy nem sokkal előtte kért vagyonosodási vizsgálatot maga ellen, s eszébe juthatott, hogy a nagyfőnök talán azt gondolja róla, hogy puccsra készül, mert máris milliárdos pártelnöknek képzeli magát.
Persze ettől a tény még tény marad: a Gyurcsány Ferenc által elszabadított utcai politizálás immár posztmodern szakaszba jutott. Nemcsak a hídfoglalók voltak ugyanis csütörtök reggel nyolckor a helyszínen, az Erzsébet hídon, hanem a tévétársaságok és maga a rendőrség is. Utóbbi szigorúan az adófizetők pénzéből.
Ha Takács Albert rendőrminiszter az államfő sértő bírálata helyett inkább a dolgával foglalkozna, volna hozzá néhány keresetlen kérdésem. Ha tudtak a bejelentés nélküli akcióról, miért asszisztáltak a tömegképződéshez? Ha nem tudtak, akkor miként keveredtek oda mégis ilyen nagy számban? Hogyhogy sikerült újra letartóztatni olyan anarchista elemeket, akik korábban már őrizetbe kerültek? Hol tart a nyomozás kuruc.info-ügyben? A fő kérdésem azonban annak az igazoltatási módszernek a törvényes vagy illegitim voltára vonatkozik, melyet a Ferenciek terén alkalmazott a karhatalom. A körbevett területről mindenki csakis olyan módon távozhatott, hogy lefilmezték a személyi igazolványát, az illetőt a személyi igazolvánnyal, illetve azzal a mozgókép- és hangfelvétellel, ahogy a nevét kiejti. A gyanús járókelőkről így egyszerre gyűjtöttek be adatbázist, illetve kép- és hanganyagot, kvázi rabosítva őket. Jogállami eljárás ez? Mi lesz az adatbázis sorsa: felhasználják-e további nyomozásoknál, illetve bizonyítási eljárásokban?
A blokádtól már előző nap elhatárolódott Rogán Antal fideszes belvárosi polgármester, felszólítván a rendőrséget, hogy tegye a dolgát, tartsa fenn a rendet. Ám a szocialistákat ez nem akadályozta meg abban, hogy lényegében a rendbontókkal való együttműködéssel vádolják meg Rogánt. A legizzasztóbb helyzetbe viszont kétségkívül az SZDSZ került, amely tizenhét éve ugyancsak bejelentés nélküli hídlezárásokhoz adott politikai segédkezet: a történetírás ezt taxisblokádként jegyezte fel. A legbájosabb mégis talán a taxisok elhatárolódása volt, akik állításuk szerint soha nem avatkoznának a politikába. (Ezek szerint 1990 óta egyszer sem észleltek benzináremelést.)
Miközben a polgár mindinkább rendet akar, szeretne alkotmányos jogaival is élni – például a gyülekezési szabadsággal. Azáltal viszont, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya és a Gergényi-kommandó tavaly ősszel kriminalizálta a békés polgárokat, elszabadította a balhét, felfordulást, utcai zavargásokat csináló szélsőséges elemeket is. Mindaddig, amíg ők szabadon vannak, a kormány joggal remélheti, hogy a mélyrepüléséről elterelődik a figyelem. Csakhogy ez nagy ár némi politikai túlélésért. Ha nem teszik a dolgukat, arra kell gondolnunk: Gyurcsány hivatásos provokátorai ejtették túszul az országot.