Egy százalék

2007. 11. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ahhoz képest, ahogy kormányoz, bámulatra méltók az MSZP népszerűségi adatai. Sőt, a tapasztalatok arra intenek, hogy a két nagy párt közötti különbség a valóságban lényegesen kisebb lehet, hiszen a rejtőzködő szavazók körében a szocialistáknak vélhetőleg nagyobb tartalékaik vannak. (Marx abban is tévedett, hogy a lét határozza meg a tudatot.) De legalább az úgynevezett SZDSZ kezd lassan a közjóért végzett tevékenysége alapján őt megillető helyre kerülni. Ezt mutatják a Ki a jobb Gyurcsány Ferenc? című vetélkedő örök második helyezettje, az antipolitikus Kóka János elnökölte párt helyzetéről tudósító közvélemény-kutatások. A szabad demokraták kiesése tovább csökkentené az MSZP esélyeit, mégis végzetes hiba lenne azt gondolni, hogy a Fidesz már különösebb erőfeszítés nélkül is a következő választás borítékolt nyertese. Könnyen lehet persze a jobboldalnak olyan piszok szerencséje, hogy saját teljesítményétől függetlenül, viszonylag alacsony részvétel mellett, hatalmas győzelmet arat (a kétharmados többség ekkor is valószínűtlen).
A teljes politikai osztály hiteltelenné válásának (hol válság van, ott válság van) azonban a polgári szövetség sem találta meg az ellenszerét. Amikor a több mint korrupciógyanús ügyek mocsarában fuldokol, a szocialista párt nem a lehetetlennel, azaz saját tisztára mosásával, hanem az ellenfél besározásával, felelőssége el- és szétkenésével próbálkozik (ezt tette a kormányfő az őszödi beszéd kiszivárgása után is). Márpedig ezt el nem hárítva nemcsak újabb szavazók megnyerése lehetetlen, hanem 2010-es választással mint legrosszabb forgatókönyvvel számolva a mostani, óriásira duzzadt támogatói tábor egyben tartása is egyre nehezebbé válhat a vezető ellenzéki erő számára az idő múlásával. A stratégiai dilemmák átgondolására lenne ideje és alkalma a Fidesznek, hiszen most mégsem az ő háza ég. Az egészségbiztosításról szóló, nyitott kimenetelű koalíciós háborún túl a baloldal vezérének a pártja is egyre több gondot okoz. Fenik már a kést Brutusék, hallani (Lengyel László írása a hvg.hu-n), miközben a rajongója, Debreczeni József mögé bújó Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin előbbi részről nemtelen eszközökkel vívott csatája már a nyílt színen zajlik.
A Fidesz egy győztes népszavazással befolyásolhatja a küzdelmet, de Gyurcsány sorsa mások kezében van. A hitelességéről kialakult képet viszont a polgári párt maga is formálhatja. Nem feltétlenül csak egy új programmal; azzal is, ha a napi botrányokon túl a kormányzás ügyeire fókuszál, és szót sem veszteget az olyan haszontalanságokra, mint az úgynevezett gyűlöletbeszéd elleni törvény. A friss, ropogós és szánalmas adat a gazdasági „növekedés” egyszázalékos üteméről, a mind nyilvánvalóbb lemaradásunk térségbeli versenytársainktól, a beragadt magas infláció, a tovább hízó államadósság, a megállíthatatlanul növekvő társadalmi egyenlőtlenségek az öt éve regnáló koalíció alkalmatlanságának cáfolhatatlan bizonyítékai. Nem az a fő bűnük, hogy hazudnak és lopnak, hanem hogy nem konyítanak a kormányzás mesterségéhez. Valódi reformjaik sincsenek, az általuk felhalmozott irtózatos költségvetési hiányt pedig a hülye is képes az adók, az állami bevételek növelésével lefaragni, mellékhatásként a gazdaságot padlóra küldeni, lefékezni (egy százalék!).
Hankiss Elemér a Népszabadság hét végi mellékletében (Az újságírás dilemmái) arról panaszkodott, hogy a magyar sajtó a rossz valóságot még rosszabbra festi, s ezzel részese a nagy nemzeti önsorsrontásnak. Igaza lehet. De azért, tanár úr, arról ne legyen vita, hogy ez az egy százalék egy nagy nulla! Ennek a kormányzásnak csak alternatívája van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.