Első fokon pert vesztett a munkáspárt

Nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségéért elmarasztalta és két év próbára bocsátotta a Magyar Kommunista Munkáspárt (MKP) teljes elnökségét keddi tárgyalásán a Székesfehérvári Városi Bíróság. A pártot korábban a Fővárosi Bíróság képviselője jelentette fel, miután az MKP elnöksége egy, a felperes által korábban hozott ítélettel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az politikai döntés volt. A munkáspárt arról alkotott politikai szervezetként véleményt, hogy a Fővárosi Bíróság 2005. június 8-i határozatában visszahelyezte az elnökségbe a korábban a pártból kizárt Vajnai Attilát és még egy tagot. A bíróság most úgy határozott, hogy nem tehette volna, és első fokon 2 év próbára bocsátotta a párt teljes vezérkarát. Az eset példátlan, a rendszerváltás óta ugyanis még soha egyetlen alkalommal sem citálták egy parlamenti vagy parlamenten kívüli párt teljes elnökségét bíróság elé annak véleménye miatt. Most ez is megtörtént. Az ítélet ugyan még nem jogerős, az MKP elnökségének minden tagja felmentésért fellebbez, de a döntés és ami mögötte van, túlmutat az elmarasztaló határozaton. Benne van a demokráciának csúfolt magyar politikai rendszer minden álságos és velejéig romlott válaszreakciója. Benne van a vipera, a fejmagasságban kilőtt gumilövedékek özöne, a földre hullott rendőrségi azonosítók hazugsága, a földön megtaposott és vesén rúgott védtelenek kiszolgáltatottsága. Benne van a véletlenszerűen kisorsolt APEH vagyonosodási vizsgálat, az őszödi beszéd és a kijelentés, mely szerint „el lehet innen menni!” Nemhiába fogalmazott úgy az ítélethozatalt vendégként végighallgató egyik görög európai parlamenti képviselő, hogy „politikai kérdéseket nem lehet a bíróság falai között megvitatni, mert ennek folytatása a diktatúra jeleit mutatná”. Egyet nem tud azonban a hellén kommunista politikus, hogy Magyarországon már a látszat fenntartására sem ügyelnek, a két egymás után megnyert választás úgy képeződik le a kormány tagjainak elméjében, mintha a hatalmat nemcsak négy évre, hanem örökre megkapták volna.
A szíve mélyén érezhette ezt az elmarasztaló ítéletet meghozó fiatal bírónő is, mert a bizonyára alaposan megrágott döntés indokolása közben kényszeredetten mosolygott, folyamatosan kereste a vádat képviselő ügyész egyetértő pillantását, és érezhetően azt sulykolta a vádlottakba, hogy nyugodjanak bele sorsukba, és örüljenek az enyhe ítéletnek. Jól láthatóan szeretett volna túl lenni az egészen.
Nem is az ítélet súlyosságát vitatták az MKP elnökségének tagjai, nem is a két év próbaidő hossza, hanem maga az elmarasztalás megdöbbentő. Nem ideológiai alapon. Felháborító az ítélet, ahogy példát statuáltak, és ahogy rajtuk keresztül üzentek mindenkinek. A gumilövedék ütése sem csak annak fájt, akit eltalált, hanem annak is, aki a rendszerváltás óta élt és ezután is élni kíván alapvető emberi jogaival: a gyülekezési és szabad véleménynyilvánítási szabadságával.
Az ítélet is mindenkihez szól, aki hisz a demokrácia értékeiben. Az ítélethozatal után nemhiába mondta Miguel Madeira, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára, hogy a „hatalom megvédi pozícióit, s minden kezdeményezést meg akar fojtatni, akár jobbról érkezik, akár balról.”