Elveszett százmilliók, hiányzó szakmaiság

Hetekkel ezelőtt kiszivárgott, napokkal ezelőtt be is jelentették, hogy megszűnik az állami múzeumokban az általánosan érvényes ingyenes belépőjegy az állandó kiállításokra. Ahogyan a tárca kommunikálta, azért, mert egy hatásvizsgálat kimutatta, hogy nem hozta meg a kívánt eredményeket. Arról nem esett szó, mennyibe került az említett hatásvizsgálat, két dolog azonban bizonyos. Az egyik az, hogy a döntés elhibázott voltáról lapunk a döntés kihirdetésekor írt, s természetesen maguk az érintett múzeumi szakemberek is szinte kivétel nélkül megfogalmazták kritikájukat. Ha néhány héten – nota bene, néhány hónapon belül – belátja a tárca vezetése, hogy rendkívül rosszul döntött, amikor a politikai piárszempontokat fontosabbnak ítélte a szakmaiaknál (ez a másik dolog), nem fosztja meg sok száz millió forinttól az érintett közgyűjteményeket. Az ígéret ugyanis, hogy a költségvetésből pótolják az így kieső bevételeket, csak ígéret maradt. Született a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeumban néhány komoly produkció, de igen sok a vándorkiállítás, a máshonnan átvett tárlat, s a közönségért való versengés olyan fura megoldásokhoz is vezetett, hogy már hasonmás rajzokat is olyan körülmények között mutatnak be, mintha azok eredetiek lennének, miközben túl kevés szó esik az állandó gyűjtemények valódi értékeiről. Ami pedig a tárca legnagyobb hibái közé tartozik, az az, hogy egy lépéssel sem vitte előre a kortárs művészet ügyét. A paksi képtár bővítése kétségtelenül fontos dolog, de nem változtat azon, hogy a területtel foglalkozó intézmények képtelenek olyan kiállítási programot kidolgozni, amely közönséggel töltené meg a termeket, így a reprezentatív intézmények nem szélesítik, hanem radikális módon csökkentik a kortárs művészet híveit.