Ennyit nem ér a koalíció

Gyurcsány Ferenc attól érezte magát Európa legnagyobb kormányfőjének, hogy végre kimondta: hazudtunk a kampányban, hazudtunk két évig, hazudtunk reggel, hazudtunk este. Hát én nem hazudtam akkor sem, mert én nem tudtam arról a helyzetről, amivel most szembesülök. Vasútbővítéssel és azzal kampányoltam, hogy jobban fogtok élni, ezzel szemben az SZDSZ diktátumára felszámolják a vasutat, és harminc százalékkal csökkent az itt élők megélhetése – szögezte le Karsai József. A szocialista képviselő lapunknak adott interjújában úgy fogalmaz: „Azért egyszer csak el kell már döntenünk, hogy mi legyen, és hogyan tovább. Mert mi 190-en vagyunk, a másik frakcióban meg csak húszan, és a legnagyobb demokráciában is a többség hatalmának kell érvényesülnie. Ha engem kérdez mint egyéni országgyűlési képviselőt, ennyit nem ér meg a koalíció, sem a kormányzás.”

Az MSZP–SZDSZ-kormányzat most akarja végleg megfojtani Battonya térségét, hiszen miközben önök a vasútfejlesztés révén Arad vonzáskörzetébe kerülhetnének, decembertől az összes Battonya környéki vasút megszűnne.
– Az az igazság, hogy amikor az ember a kormányról beszél, úgy kell beszélnie, hogy a kormánykoalíció nagyobbik és kisebbik pártja. Az biztos, hogy a koalíció nagyobbik része ezt a Kóka János, az egyszázalékos párt minisztere által kiagyalt rémséget nem támogatja. Arad, Románia egyik legfejlettebb, kétszázezer lakosú városa csupán húsz kilométerre van tőlünk. Olaszok, németek, franciák érdeklődnek odaát a befektetési lehetőségek iránt, és kétségtelen tény, hogy jobb kedvezményeket kapnak a külföldi befektetők, mint itt. Még a két világháború között is rendszeresen járt a vonat Battonya és a romániai Pécska között. A vonalszakasz újraindításáról szóló tanulmányra nemcsak hogy pályáztunk az Európai Uniónál, hanem pénzt is nyertünk. Van tehát egy tervünk, sőt egy román–magyar térségi megállapodásunk is, de úgy látszik, Magyarországon nincs szükség a vidéki vasutakra. Különösen az utolsó öt évben a MÁV vezetői kifejezetten, szisztematikusan a vasútfelszámolásra készültek. Úgy szervezték a menetrendet, hogy egyre kevesebb embernek legyen célszerű vonattal utaznia. Ha az ember most bárhová vonattal megy, háromnapi hideg élelmet kell vinnie magával. Ha én vasúton akarnék elmenni Budapestre, reggel kellene indulnom azért, hogy estére odaérjek.
– Mit lehet tenni ebben a „farok csóválja a kutyát” helyzetben, amikor az SZDSZ diktál a szocialistáknak?
– A szocialista frakció komolyan foglalkozik az üggyel. Azért egyszer csak el kell már döntenünk, hogy mi legyen, hogyan tovább. Mert mi 190-en vagyunk, a másik frakcióban meg csak húszan vannak. És a legnagyobb demokráciában is a többség hatalmának kell érvényesülnie. Ha engem kérdez mint Karsai József egyéni országgyűlési képviselőt, akkor azt mondom, ennyit nem ér meg a koalíció, sem a kormányzás. Nekem a képviselőség csak eszköz, nem pedig cél. Egy eszköz, hogy segítsek az embereken, de látom, hogy tovább így nem lehet csinálni.
– Tehát azt javasolja a frakciónak, hogy legyen inkább koalíciós szakadás?
– Én soha senkit nem szoktam biztatni, nem lázítok. Csupán elmondom az észérveimet, és azokat általában elfogadják, mivel sokkal több tisztességes, rendes ember van ebben a frakcióban, mint egyébként a közvélemény gondolja. Ez nem botránykeltés, hanem tényállítás az ország igazi helyzetéről. Én semmi mást nem tartok be, csak azt, amit az őszödi beszédben a miniszterelnök elmondott, hogy most már ne hazudjunk. De akkor aztán tényleg ne hazudozzunk tovább, se ő, se én! Ne hazudjunk! Semmi más kérésem nincs. Ezt döntöttük el. Attól érezte ő magát Európa legnagyobb kormányfőjének, hogy végre kimondta: hazudtunk a kampányban, hazudtunk két évig, hazudtunk reggel, hazudtunk este. Hát én nem hazudtam akkor sem, mert én nem tudtam arról a helyzetről, amivel most szembesülök. Én a választási kampányban vasútbővítéssel kampányoltam és azzal, hogy munkahelyek lesznek. Ehelyett a vasutat felszámolják, az idén félezerrel csökkent a választói körzetemben a munkahelyek száma. Azzal kampányoltam, hogy jobban fogtok élni, és ezzel szemben harminc százalékkal csökkent az itt élők megélhetése. Ilyenkor meg kell vizsgálni a lelkiismeretemet. És az ember kezd számot vetni. Egész kutya világ ez, eléggé a demokrácia kezdeténél járunk, ha félni kell az embernek! Márpedig azzal jönnek hozzám az emberek, hogy félnek. Úgy látják, ha a politikusokat is meg lehet próbálni az APEH-hel fenyegetni, akkor bárkinek lehet félnivalója.
– Amikor a miniszterelnökének nekiment, senki nem mondta, hogy Jóska, ezt azért mégsem kellene?
– Mondták, de a fele féltésből mondta. Ki keményebben, ki csendesebben. Medgyessy Péternél elő nem fordult volna ilyen hangnem, mint amit én alkalmaztam, de én harapófogóban élek, mert ebben a dél-békési térségben látom, hogy naponta tíz ember lesüllyed az alsó osztályba. Az a Gyurcsány Ferenc, aki finoman fogalmazva „váltotta” Medgyessy Pétert, egy napon sem említhető a mai Gyurcsány Ferenccel. Az az ember még mindent megtárgyalt a képviselőkkel és a frakcióval, a képviselők kisebb csoportjainak elmondta az elképzeléseit, kikérte a véleményüket, és megcsinálta a ragyogó száz lépés programot, amit, nyugodtan kijelentem, mára totálisan annullált. Kútba ugrottam volna érte gondolkodás nélkül. Most nem tenném meg. Hogy lehet-e még ennél is rosszabb? Valamit látnia kell abból, hogy ez nem Karsai Jóska és nem Gyurcsány Ferenc, azaz nem egy parlagi paraszt képviselőnek meg egy miniszterelnöknek a konfliktusa, hanem egy országnak és egy pártnak a létkérdése.
– A pártkongresszus juttatta hatalomra, de az ámokfutás már jó ideje tart. Önök konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal elmozdíthatnák a helyéről. Gondolom, ez csak kevesekben merülhetett fel.
– Az MSZP-frakció többségének elege van abból, hogy a miniszterelnök a feje felett dönt. Ez a gyakorlat nehezen emészthető, márpedig ez a helyzet rombolja a párt és a frakció megítélését.
– Nem nehéz vizionálni, hogy Gyurcsány Ferenccel semmi esélye választást nyerni az MSZP-nek. Vagy inkább idézem Szili Katalin szocialista házelnököt: „Attól féltem saját magunkat, hogyha ezt a stílust folytatjuk tovább, akkor a vége az lesz, hogy beleég a társadalomba, hogy velünk nem szabad folytatni.”
– Ma már igazi, belülről jövő szociáldemokraták jönnek oda hozzám, és mondják, Józsikám, itt többet nem lesz szocialista–szabad demokrata parlamenti képviselet, de még kormányzás sem. Nem tisztem, hogy a sajtón keresztül támadjam a miniszterelnökömet. Megtettem a kritikát a frakciótársak előtt. Elmondtam, hogy mi a valós helyzet vidéken, mik a tanácsadók tévedései, és az a véleményem, hogy mi is kellenénk a döntésekhez.
– Ennek semmi látszatja nem lett.
– Sőt a polgármesteri és képviselői összeférhetetlenségi kezdeményezés is csak azt szolgálja, hogy a frakció erős embereit eltávolítsa vagy gyengítse. Sajnálja, hogy van harminc erős ember a szocialista frakcióban, akit az őszödi beszéd és a Gyurcsány-csomag ellenére is megválasztottak – ez mind konkurencia neki. Márpedig aki az erős emberektől félti a hatalmát, az meg van ijedve.
– Milyen esetekben szavazott máshogy, mint a frakció?
– Ehhez a válaszhoz kutatómunkát kellett volna végeznem. Ami eszembe jut: nem szavaztam meg az állami ménesbirtokok átadását magánérdekeltségű társaságok vagyonkezelésébe, az ingatlanadóval és a korábbi vasútfelszámolásokkal kapcsolatban is máshogy szavaztam, és a főállású őstermelők tb-fizetésének szisztémájával kapcsolatban is máshogy gondolkodtam. Az egészségügyet érintő kérdésekben is kritikus vagyok, ott sem kívánok frakciófegyelemből szavazni, ha más a meggyőződésem. A jövőben mindig be fogom jelenteni, ha másképpen szavazok.
– Átül a függetlenek közé?
– Engem szocialista képviselőnek választottak meg, tehát én nem dönthetek úgy, hogy átülök a függetlenek közé, nekem ezt így kell végigcsinálnom. A következő választáson indulhatok függetlenként. Gondolkodtam ezen, de függetlenként képviselni egy ilyen hátrányos térséget, ahol nagyon harcosan, keményen kell az emberekért kiállni, nem lehet, csak párthoz tartozóként. Most a napi húsz (földüggyel, lakóotthonnal, életjáradékos kiforgatással kapcsolatos) segítségkérő levélből lobbizva nyolcat el tudok intézni. Függetlenként nem tudok eljárni senkinek az érdekében sem.
– Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy nem működnek a hivatalok.
– Soha nem lehet a korrupciót anélkül megoldani, hogy a tisztességes ügyintézés meg nem valósul. Büntetheti száz év börtönnel, kézlevágással, nyaktilóval, bármivel, amíg az embernek egy építési engedéllyel, módosítással hónapokat kell várnia, és lecsúszik a pályázatról, addig a korrupciót nem lehet megfékezni. Ha minden papírt kiadnának, amit kell, és elvégeznék úgy a munkát, ahogy elő van írva, akkor nem lenne miért korrumpálni a hivatalnokokat és a hatóságokat.
– Kormányzati hazugság az is, hogy a vizitdíj megszüntette a hálapénz intézményét?
– Ma sokkal több pénzt adnak az orvosnak az emberek, mint azt tették a vizitdíj bevezetése előtt. Ma ül az orvos, és mondja, hogy bár még el tudna három műtétet végezni, de nincs rá finanszírozott pénz, és a kerete sem engedné. Majd azt mondja a betegnek, hogy az elkészült rangsor alapján egy év, fél év, néhány hónap múlva jöjjön vissza. Itt jön be a gyorsítás témaköre, és én még olyanról nem hallottam, hogy aki megfizette, ne kerüljön előre. Tehát ma az az egészséges, akinek pénze van. És minél nyomorultabb vagy szegényebb az ember, minél többet vállal és kínlódik, annál betegebb, és annál több gyógyszerre és orvosra van szüksége. Mert a dohos lakásban lesznek asztmásak a gyermekek. Öt éve segítem karácsonykor a battonyai nagycsaládosokat, a gyermekeknek ünnepséget szervezek immár tíz éve. Karácsonyfát, a háztartások létszámától függően fél, egy, másfél kiló szaloncukrot, tíz-tizenöt kiló húst és ugyanannyi almát, ezer-kétezer forintos, élelmiszerre beváltható utalványt kapnak. Egyre több a szegény ember. A szegények karácsonyát ötven családdal kezdtem, most, az ötödik évfordulón százötvennél tartok. A rászoruló gyermekek száma tíz évvel ezelőtt háromszáz volt, most ezren vannak.